búcsú

Pont három hónapja hallgatok, és azt hiszem, el is búcsúzom. A Mercedes mellett nincs rá időm, amit csak azért sajnálok, mert amúgy is egyre kevésbé tartom bárkivel is a kapcsolatot, s itt legalább hírt adtam magunkról. Mindenesetre egyelőre még nem törlöm a blogot, hátha néha lesz kedvem az egész napos gép előtt lét után még itthon is a PC-hez... Egyet csak búcsúzóul: imádom a munkámat!

Fészekrakás csillogítva

Terhességeim vége felé mindig nekiálltam pakolászni, átrendezni, takarítani. Ezt hívják fészekrakó ösztönnek. Most nem vagyok állapotos, mégis minden szabad percemben ezt teszem. A múlt hétvége a két szobát elválasztó ablakoké volt, most pedig a nagy selejtezésé. Végre a hálószobánkban is (ami tv-s szoba, és a nappalival teljesen egybenyitható játszótér) folytattuk a polcépítést, úgyhogy ez is hozzájárult a fészekrakóság kiújulásához. Ma felmostam, konyhát sikáltam, selejteztem, pedig még nincs is lomtalanítás. Sokkal tovább fog tartani a hulladék eltüntetése, mint összegyűjtése... Mindenesetre nagyon élvezem, hogy két és fél év után kezd "lakásosodni" az otthonunk. (Ha Gabi ezt most olvasná, kiakadna, hogy már megint milyen új szót alkotottam, pedig hol vagyok én Panni "csillogítani" kifejezéséhez. Ezt a szájfényre használja, mikor szeretné ha becsillogítanám a száját...)

Csak röviden

Még mindig, sőt egyre inkább szeretem az új munkámat. Kezdek belejönni így három hét után. Most már azt is átérzem, hogy lehet az emberből workalkoholic. Erre azért megpróbálok odafigyelni. A törpök közül most Doni volt itthon egy hétig (anya feljött), és imádkozom, hogy ne legyenek újra betegek. Gabinak is sok melója lesz, elmegy Kolozsvárra is pár napra, úgyhogy nagyon nem hiányozna, ha nem mehetnék be dolgozni. Nem azért, mert annyira jó (bár tényleg teljesen felüdít), hanem mert mégis csak próbaidős vagyok, ráadásul tényleg sűrű bent is a program. Májusban Csillagtúra, jövőhéten vezetőváltás, hó közepén IT-átállás, és a gyárral kapcsolatos dolgokról még nem is szóltam.

Szóval, hajrá Picurkáim, csak egészségesen!

Chatten

Ma csak ketten vagyunk bent az irodában, a többiek Kecskeméten gyáraznak. Előbb-utóbb nekem is le kell majd mennem, ha máskor nem, a Csillagtúra előtt mindenképp. Az egy olyan rendezvény, ahol 30 évnél régebbi oldtimerekkel versenyeznek a tulajdonosaik. Nem feltétlenül gyorsasági, hanem ügyességi, és "eszességi" feladatok is vannak. De ez még ráér.

Ami a rossz hír, hogy a vírusördög már megint nálunk van. KÉT HÉTIG hírét sem hallottuk, aztán amikor jöttünk vissza Demecserből a vonattal hétvégén (mert hogy anyuék házasságiára tartottunk egy kis unokabulit), Panni Szolnoktól egészen a lakásunk fürdőszobájáig széthányt mindent. (Ezt most nem térképbeterítős verzióként kell értelmezni, csak lusta vagyok rendesen megfogalmazni.) Valami málnanyelvvel kezdődő hülyeség (ilyenje volt már decemberben is: skarlátnyavalya), de becsületére legyen mondva, olyan tisztességgel tűrte a kúpozást, meg mindent, hogy tegnap elengedtük az ovis farsangra. (Estére persze lett egy kis láza...) Erre a hétre apukám fészkelte be magát hozzánk. Egyszerűbb lett volna, ha kapásból felutazik ő is velünk... A hét első két napja anyósomé volt, a maradék apué. Doni is gyanús, úgyhogy anyu készenlétben. (Apu nem vállal pelenkázást)

Közben eszembe jutott, hogy ez a benti gép (mert hogy most szünetelek) gyorsabb, mint  a hazai, ezért párhuzamosan fel is töltök pár képet a telefonomról.

Ollé, meglettek az elveszettnek hitt képek! Eddig még egyik PC sem találta meg őket! Jaj, de jó. (Majdnem minden, csak maga a blogger nem hajlandó most képet feltölteni..., akkor legközelebb)

Ennyi, mert kezdem úgy érezni, mintha magammal csetelnék.

Merci

Na, most van időm. Hááááááááát.........NAGYON ÉLVEZEM. Tetszik az új munkám. Annyira sokrétű, hogy néha csak kapkodom a fejem, de azt hiszem, ez az, ami hiányzott. Most, hogy van egy kis pihi, hiányolom is a kreatív tennivalókat. A főnökasszonyom igazán csúcs, az agya is, a hozzámállása is. Valamiért nem akaródzik sokat írni arról, hogy mit is csinálok. Nem azért, mert titok, hanem mert túl hosszú lenne. Edina (főnők) összeállította az általános tudnivalókat, mivel mit kell kezdenem, mindezt táblázatban, s így is több oldalnyi. Akkor elképzelhető, mekkora regény lenne ebből itt. A lényeg, hogy az egyszerű iktatási feladatokon (és mégis ez a legnehezebb...:)), az aláírattatásokon túl, fordítok, lektorálok, infókat foglalok össze, levelezek, ügyet intézek, tesztautókat adok ki, helyezek forgalomba, kapcsolatot tartok a sajtóval, s nem utolsó sorban rendezvényt szervezek a kecskeméti gyárral, a különböző sporteseményekkel kapcsolatban. No, ennyi.:)

A nyúl éve

Olyan rég voltam itt, hogy még a belépés sem ment könnyen. Borzasztó januáron vagyunk túl. Donát mindössze négy napot volt bölcsiben, aztán szépen sorra mindenki lebetegedett: hányás, hasmenés, köhögés, torokgyulladás, izomfájdalmak, szóval minden. De! Kaptam egy új álláslehetőséget, s éltem is vele. Holnapután kezdek. Hat órás PR-asszisztensi meló a Mercedesnél. Ahhoz, hogy hétfőn elkezdhessem az új munkát, közös megegyezéssel kellett távoznom a suliból. Ez nagyon nehezen ment, mert SOS kellett valakit találni a helyemre a hátralévő félévre. tegnap délig nem tudtam biztosan, hogy van-e valaki. Végül sikerült, így nem kell szerződésszegésért fizetnem. mert hogy egy határozott idejű kinevezés esetén nem mondhat fel a munkavállaló. minden szeretetem a volt főnökömé és a munkaügyisünké, hisz minden követ megmozgattak, hogy eljöhessek. Most lelkes vagyok, s kissé izgulok is az új munka miatt, de már nagyon várom. Kilencre kell mennem, ami azért is jó, mert nem kell a gyerekeket olyan hamar kirúgni az ágyból, s értük is tudok majd menni emberi időben. Mindenesetre anyukámnak szóltam, hogy készüljön, ha Doni beteg, most nem hiányozhatok a próbaidő alatt. A munkáról meg majd írok, ha lesz mit.

Közben a lakásbiztosítási papírokat is intéznünk kell újfent, mert a Generali bekavart. A rendőrségtől a lopásról most kaptunk egy "zárójelentést", ezzel próbálunk kártérítéshez jutni. Viszont sikerült elintéznünk végre, hogy az életbiztit egy évre felfüggesszék. Hátha a nyúl éve egy kis anyagi javulást hoz így összességében. Végtére is nyúl vagyok, ideje lenne, hogy valami jó is történjen velünk!

Negyvenketten voltunk. Hogy hogy fértünk el egy kis szobában, azt az alábbi fotó hivatott érzékeltetni:

Sok jó ember...fele a földön

Nagyszerű "buli" volt. A gyerkőcök még mindig boldogok. Tesóm itt hagyott kettőt az övéiből, hogy az én kettőm ne csak engem nézzen szilveszterig, úgy hogy megy a játék, zajlik az élet.

Természetesen nem volt biztos, hogy hazajutunk, mert 24-én reggel Doni egy 39,2-es lázzal nyitott (hogy-hogy nem?!), de aztán másnapra elmúlt. Lehet azért, mert akkor is és csak azért is vonatra szálltunk vele. Most egészséges mind a kettő. Élvezik az ajándékaikat, és mi is a miénket. Gabi olyan fülbevaló-kollekciót készített nekem, hogy párját ritkítja. (Szó szerint, mert az egyiket Donát már szét is kapta:) Egy szó mint száz, gyönyörűek! Itt látható rajtam az egyik:

Elsején megyünk vissza szeretett páromhoz és kevésbé szeretett városunkba, mert előbbi már hamarabb visszatért. Szokás szerint apu visszakísér minket vonattal, aztán hétfőn reggel utazik is újra. Nekünk pedig új év, régi munka, új kihívás, s remélem új szerencse!

Boldog Új Évet kívánunk mindenkinek!

                            

Financiális szegénységünk mennyisége a kreativitásunkban mutatkozik meg. Főleg így karácsony táján. Mivel csórók vagyunk, magunk készítette ajándékokkal próbálunk kedveskedni a családnak. Ennek folyományaképp minden szabad percemben szuveníreket gyártok, s szerintem igen sikeresen. Majd az ünnepek után felrakok képeket róluk. Addig nem, nehogy valaki előre megtudja, mit hoz neki a Jézuska. Vagy a Télapó. Mert Panni kőkeményen tartja magát ez utóbbihoz. Tegnap is írt neki levelet, ugyan tegyen má' epres rágót az adventi naptárba, mert ő azt annyira szeretné. Ma így is történt: Luca napra négy gyümölcsrágót talált a tölcsérben, amelyeket azok rendje és módja szerint 10 perc alatt szétrágott. Természetesen egyesével, s mikor végzett az aktuális darabbal, nemes egyszerűséggel kijelentette, tartsam a markom, hagy köpje ki, mert már nincs íze. Nagyon boldog volt, hogy megtanult rágózni, s nem nyelte le egyiket sem. Jómagam nem vagyok a híve annak, hogy ilyen kis korban rágózzon, de egyszer van csak advent, hát legyen. Amúgy -természetesen- beteg. Már fel sem veszem. Délután Gabi felvált, hogy 5 nap után kimozdulhassak egy kicsit. Be kell még szereznem egy-két alapanyagot az ajándékokhoz.

Most azonban mindenkit megörvendeztetek egy Panni verssel:

Esik eső dorombol (!),

nyuszi füle lekonyul.

Dorombol a kiscica,

aludj te is Pannika!

Könnyed változata ugyanez, csak az utolsó sor helyett: "Aludjatok gyerekek!" áll. S mikor így mondja, jókat röhög....

Puszi mindenkinek.

Vírus ajándékba

Doni egy teljes hétig volt tiszta (értsd: vírusmentes), de a bölcsi (vagy Panni ovija) ismét itthonra száműzte. De az is lehet, hogy Mikulás-ajándékba kapta a fertőzést, mert hogy mostanában állandóan télapót látunk. Egy év kihagyással a Madáchba is ellátogattunk bulizni. Nagyon jó volt. Ahogy D.Sz. Krisztának megjegyeztem "Jókat dumáltunk!", merthogy egy szót sem tudtunk váltani. Judittal egy rövid kölcsönös website-tanácsadásra futotta. Hiába, még túl picik a picik, hogy ellegyenek nélkülünk. Fel is vetődött bennem, hogy jövőre nekünk is rendezhetnének Mikulás ünnepséget. Na, szóval Doni valahonnan elkapta a víruskát és most megint itthon marad. Most velem. A doki néni kitalálta, hogy Pankával vesz fel táppénzre, és akkor nem lesznek anyagi gondok belőle. Ez tetszett is, de aztán hirtelen Pancsa is rosszul lett (tök váratlanul), egy óráig nagyon szarul nézett ki, aztán elmúlt. Hogy ez mi volt?! Bár tény, hogy a köhögést ő kezdte hamarabb, és mielőtt hányt volna, beleöntöttem egy adag Normaflort (így kell írni?). Gabi pedig jégkockát szopogattatott vele. Lehet, hogy ez a titok nyitja.

Also holnap holnapután pihi. Még jó, hogy nem adtam le előre a túlórapapírt.

Mars (minden értelemben)

Az előző bejegyzéskor azt hittem, vége a kálváriánknak, de csak fokozódtak a gondok. Panni robbant le újra (hólyagokkal járó vírus), aztán újra Doni (elkapta a tesójától), és még surranó tolvajok is elloptak jó pár cuccunkat, többek között az összes papíromat (és a gyerekekét...) Erre már nem tudok mit mondani. 

A suliban biztosított az ig.nő, hogy ne aggódjak az esetleges hiányzásaim miatt, ő is anya. De ekkor meg kiderült, hogy Donival nem is lehettem volna bent a kórházban táppénzen, mert Gabi kapja a gyest. Így ez fizetés nélküli szabi. Ahogy az egy hónappal ezelőtti hiányzásom is. A gazdaságis elfelejtett felhomályosítani erről. Naon szeretem érte. (Még jó, hogy a háziorvosom ez utóbbi hétre ad saját jogon táppénzes papírt, így "csak" egy hetet bukunk.) Szóval csak gyűrűznek a gondok. A jóisten is azt akarja, hogy menjünk el innen. Tippeket kérek, hogyan! Vagy - ahogy Korinak is mondtam (köszi még egyszer!) - lőjjön fel valaki a Marsra!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

HPK és NOK

Mindig azt hittem, hogy grafomán vagyok, mégis olyan nehezen esik leülni a gép elé írni. Nagyon fáradt vagyok. Egy hétig kórházban voltunk Donival, mert a kedves háziorvosa félrekezelte: három (!) antibiotikummal kísérletezett rajta (vizsgálat, értsd labor nélkül), s csak a Heim Pálban (HPK) derült ki, hogy vírusos eredetű a torokgyulladása, nem bakteriális. Meg is egyeztünk Gabival, hogy most váltunk orvost, s a sors is így akarja: elhagyja a körzetünket! Szóval egy hét bennfekvés után hazajöttünk, másnap pihi még itthon a kicsinek (én mentem melózni), csütörtökön bölcsi. Végighányta.... Én is. Valami újabb vírus. Két nap halál után már jól vagyok, Doni egy nap alatt kiheverte. Most lett nagyon elegem - immáron századszorra - Budapestből, ebből a vírusközpontból. Ráadásul a suliban (NOK) is felírtak későnek (4 perccel háromnegyed után értem be, egészkor kezdődik az óra...), anélkül, hogy megkérdezték volna, van-e valami gondom, ami miatt nem értem be időre. Örültem, hogy nem okádtam le az ih-t, de ez senkit sem érdekelt. Hol van a kollegialitás? Börtöntöltelék, veszélyeztetett 100 kilós gyerekekkel harcolunk nap mint nap, s a vezetésnek az a legfontosabb feladata, hogy minket büntessen. Kibuktam. Két hónap alatt annyit öregedtem ebben a suliban, mint 10 év alatt sem, s tessék! Szép tészta. Hát ennyi.

...

No, ma részt vettünk a kiállításmegnyitón. Gabi jól meglepődött, aztán a maga módján megdicsért.:) Jó volt látni, hogy 620 pályamű közül az én kis gépemmel elkapott pillanat is bekerülhetett a profik és amatőrök által készített legjobb 100-ba. A facebookon a Gézengúz alapítvány oldalán megtekinthető (B. II. kategória, "Szárnypróbálgatás", "Futkosó" (ez utóbbi került ki)). Ezek után megetettük a gyerekeket a Csirkefalóban, majd húztunk a dokihoz, aki az alvó Donit fel nem ébresztve "láttatlanul" rám hagyta, hogy etessem antibiotikummal, amit Pannitól kölcsönöztem. Tudom, hogy ugyanaz a baja, de én be voltam, hogy mit kapok majd  a felelőtlenségemért, ő pedig jóváhagyta laikus orvoslásomat. Mi van, ha rosszul diagnosztizáltam? És egyébként is, én csak egy aggódó anya vagyok, aki - jelen esetben - tudja, hogy nem árt a szerrel a fiának, de az orvos helyében igen is felkeltettem volna  a kicsit és megvizsgáltam volna. Vagy csak én vagyok ily naiv?!

angina

Itt alszanak a nagyágyon, torokgyulladástól szenvedve az őszi szünet első napján. Gabi a műteremben fagyoskodik, én pedig várom, hogy felébredjenek. El szeretném vinni őket a temetőbe, mert lesz egy kis harangjáték a halottak tiszteletére, de lehet, hogy ezt most ki kell hagynunk. Pedig biztosan szép lesz a sírkert tele gyertyával, fényekkel a kora esti szürkületben. (Utólagos bejegyzés: Nem hagytuk ki, nagyon jó volt!!! Helyei László szavalt  aztán a harangmuzsika! Mécseseket is gyújtottunk: Ady, József Attila, stb.) Az vigasztal csak, hogy Doninál hamarabb észrevettük a lepedéket a torkában, így lopva Panni gyógyszeréből, elkezdtük kezelni. Lehet, hogy a doki leszedi a fejem, de a hosszú hétvége miatt csak kedden tudunk hozzá elmenni. Remélem, nem teszek rosszat Donival. Nagyon remélem. De mindig hétvégére lesznek betegek! Immár egy hónapja gyűrűzik a családban a keh, és rohadtul unom, hogy állandóan döglődünk. Naponta eszünk gyümölcsöt, zöldséget. Szedik a vitamint, Gabi immunerősítőt is, és mégis ki vagyunk dögölve. Hátha a szünet alatt rendbejövünk!

A jó hír viszont, hogy részt vettem egy fotópályázaton, s a képem bekerült a száz legjobb közé. Ezért másodikán kiállítják a Westendben.

Fotópótlás

Tehát egy-két kép, amiket eddig megígértem:

Ezt fontam Dénesnek.

Ezt hímeztem Panninak óvodai jel gyanánt.

Ezt közösen készítettük a picikkel Dénesnek.

És ez az a bizonyos párocska a fotózáshoz a suliban.

Kiegészítés

Időnként megváltoztatom a blog kinézetét, meg a sóstói kedvenc majmocskámat is lecseréltem egy nyári kenesei vacsorán készült FÉNY-képre :). "Csak a szépre emlékezünk..."

Továbbra is itthon,  a táppénz folytatódik,  mert a doki nem enged mandulagyulladással dolgozni. A gyerekekkel megpróbáljuk a holnapot immáron közösségben. Szerintem jól vannak, bár Gabi még aggódik Panniért. (Sajna, sokszor van igaza.) Mindenesetre nem látszik rajtuk semmi kórság, sokat játszunk, festünk és már nagyon mehetnékjük van. Nekem is jól jönne egy kis egyedüllét:) Apropó festés. Újra tettem fel pár képet a picasawebre (lsd. "Családi album" címszó a linkajánlómban), és visszamenőleg is néhányat ide. Persze még vannak tartozásaim...

Rövid hírek

Most már két gyerkőccel vagyok itthon: Pannit is utolérte a hurut, megspékelve egy kis fülfájással, hányással. Én is visszaestem, s "végre" Gabi is kezd lerobbani. Ma kollektíve megyünk orvoshoz. Ám ezek az "apró" gondok nem lohasztják le abbéli örömünket, hogy jövőre a szülinapomon Gabinak végre egyéni kiállítása lesz a ferencvárosi pincegalériában!!!!!!! Asszem nem is kérek tőle további ajándékokat.:)

Beszámoló

Újra itthon. Most ugyan nem csőtörés miatt, hanem mert Doni beteg. Már megint. Ez a rohadt nyócker repteti a vírusokat. Jó kis hörghurut. Viszont így legalább rend van, mosott ruhák, és ha lesz erőm, még stoppolni is fogok. Harisnyát, Panninak. Telnek a napok rendesen, és mostanában nyugiban. Panni köpi az aranyat ezerrel, nem győzöm megosztani a fészbukon. Ahogy Mónika mondta, "óriási a kiscsaj."

A munkahelyemen egyébként minden halad, B-nek továbbra is Marika néni vagyok, a földrajz tanár, T. hatalmas öleléssel és puszival támadott le múlt héten a bejáratnál, és P. továbbra is utálja a németet Hitler miatt. Ők mind a kedvenc autistáim. Nagyobb konfliktusom még nem volt, csak L-lel, aki cigit sodort az órán és kiment a WC-re, hogy el is szívja azt. Nem engedtem vissza. Érdekes mód, nem örült neki. Egyébként éppen németek voltak vendégeskedni a suliban, így végre értelmesen is tudtam használni a nyelvet, sőt kézműveskedhettem is: fontam kosarat (pontosabban egy kaspót és egy ceruzatartót), és rajzoltam egy székely magyar népviseletes párt, hogy azok fejét kivágva, s az üres helyre másokét bedugva, maradandó emlékfotók készülhessenek a német diákok számára. Fotókat később, ha nem felejtem el. A kézműves napok továbbra is folytatódnak, csinálom az ovis fejdíszeket, Gabi pedig egy lepedőt fest, hogy legyen majd a kicsiknek min megtanulni az élővilág rejtelmeit. Olyan fantasztikus japán stílusú tájképet készít, hogy beájultam. (Azóta kicsit kiszínezte, hogy az ovisoknak is jó legyen...) Meg is egyeztünk, hogy egy hasonlót varázsol a gyerekszoba falára is. Hát hiába, festő a drága! (lsd.kép)

Aktív-krea(k)tív

Jó náthásak vagyunk. Persze Gabi kivétel. A múltkor, amikor a vírus ment végig rajtunk, azt is megúszta. Ebből látszik, kik vannak többet együtt:) Most is hiányzik, de igazoltan: valahol a Balcsinál fest, persze nem művészit, hanem ajtót és ablakot. Valakinek, pénzért. Ezért igyekeztem ezt a hétvégét nagyon aktív pihivel tölteni: tegnap délelőtt játszótér (szétfagytam), délután játszóház (megsültem), ma délelőtt temető (gyűjtögetés - levelek, gesztenye, mogyoró), délutánra pedig kézműveskedést tervezek (festés, ragasztás, vágdosás). A szavazást ezúttal kihagyjuk (mily meglepő...), nem elég kreatív.

Lombos fa véresen

Este nyolc, és én a gépnél ülhetek. Rég volt ilyen. Az iménti percekben végighallgattam, ahogy Doni altatja magát. Egyszer még be is mentem, hogy most már csönd legyen, és csak akkor vettem észre, hogy nem szórakozik, hanem "álomba énekli" magát. Vicces volt. Gabi oda focin, én pedig vérző ujjakkal a klaviatúrán, mert szétvarrtam a kezem. Az oviban felajánlottam, hogy befejezem a jelek kihímzését, amit egy anyuka félbehagyott. Sose használtam gyűszűt, de most muszáj volt beszerezni egyet, szó szerint szétvágta a tű vége az ujjbegyemet. Gabi meglepett eggyel. Annyira kedves volt, hogy nem mondtam meg neki, hogy én is vettem magamnak. De tény, a tőle kapott jobban passzol. Igyekeztem igényes munkát végezni. Természetesen Panni "lombos fája" lett a legaprólékosabban elkészítve: kismadarak fészekben, gyík a fa alatt (Panni mindenáron gyíkot akart), két színű lombkorona és törzs. Töccik. Majd lefotózom.

élményhegyek kisbetűvel

a fészbukon már örömujjongtam, hogy csőtörés van a suliban, hiszen így pár nap szabadságot kaptunk (persze mindent be kell majd szépen pótolni). sajna a picinek légcsőhurutja van, s ugyan jár bölcsibe, jobb, hogy kéznél lehetek, ha komolyodna a dolog. a legfrissebb hír azonban az, hogy voltunk halász jutka koncerten a vígszínházban vasárnap. öröm volt látni a kicsik felszabadultságát: panni a felénél, doni viszont rögtön az elején kikapcsolta a "heti stresszt". volt itt minden, tánc, taps, integetés. többször kell eljutnunk velük ilyen helyre.

s hogy a szép emlékek sokasodjanak a későbbi életünkre, este elmentünk az örökimádás templomba, mert most adták át a róth miksa üvegablakot, aminek az előkészületi munkájában gabi is részt vett. csodaszép. menjetek és nézzétek meg. a gyerekek itt is csodásan viselkedtek, pedig végig kellett várniuk egy misét, és egy kis nyitóműsort is. jól elvoltak a templom előterében. már megint nagyon büszke voltam rájuk is, és persze gabira is.