Financiális szegénységünk mennyisége a kreativitásunkban mutatkozik meg. Főleg így karácsony táján. Mivel csórók vagyunk, magunk készítette ajándékokkal próbálunk kedveskedni a családnak. Ennek folyományaképp minden szabad percemben szuveníreket gyártok, s szerintem igen sikeresen. Majd az ünnepek után felrakok képeket róluk. Addig nem, nehogy valaki előre megtudja, mit hoz neki a Jézuska. Vagy a Télapó. Mert Panni kőkeményen tartja magát ez utóbbihoz. Tegnap is írt neki levelet, ugyan tegyen má' epres rágót az adventi naptárba, mert ő azt annyira szeretné. Ma így is történt: Luca napra négy gyümölcsrágót talált a tölcsérben, amelyeket azok rendje és módja szerint 10 perc alatt szétrágott. Természetesen egyesével, s mikor végzett az aktuális darabbal, nemes egyszerűséggel kijelentette, tartsam a markom, hagy köpje ki, mert már nincs íze. Nagyon boldog volt, hogy megtanult rágózni, s nem nyelte le egyiket sem. Jómagam nem vagyok a híve annak, hogy ilyen kis korban rágózzon, de egyszer van csak advent, hát legyen. Amúgy -természetesen- beteg. Már fel sem veszem. Délután Gabi felvált, hogy 5 nap után kimozdulhassak egy kicsit. Be kell még szereznem egy-két alapanyagot az ajándékokhoz.

Most azonban mindenkit megörvendeztetek egy Panni verssel:

Esik eső dorombol (!),

nyuszi füle lekonyul.

Dorombol a kiscica,

aludj te is Pannika!

Könnyed változata ugyanez, csak az utolsó sor helyett: "Aludjatok gyerekek!" áll. S mikor így mondja, jókat röhög....

Puszi mindenkinek.