Negyvenketten voltunk. Hogy hogy fértünk el egy kis szobában, azt az alábbi fotó hivatott érzékeltetni:

Sok jó ember...fele a földön

Nagyszerű "buli" volt. A gyerkőcök még mindig boldogok. Tesóm itt hagyott kettőt az övéiből, hogy az én kettőm ne csak engem nézzen szilveszterig, úgy hogy megy a játék, zajlik az élet.

Természetesen nem volt biztos, hogy hazajutunk, mert 24-én reggel Doni egy 39,2-es lázzal nyitott (hogy-hogy nem?!), de aztán másnapra elmúlt. Lehet azért, mert akkor is és csak azért is vonatra szálltunk vele. Most egészséges mind a kettő. Élvezik az ajándékaikat, és mi is a miénket. Gabi olyan fülbevaló-kollekciót készített nekem, hogy párját ritkítja. (Szó szerint, mert az egyiket Donát már szét is kapta:) Egy szó mint száz, gyönyörűek! Itt látható rajtam az egyik:

Elsején megyünk vissza szeretett páromhoz és kevésbé szeretett városunkba, mert előbbi már hamarabb visszatért. Szokás szerint apu visszakísér minket vonattal, aztán hétfőn reggel utazik is újra. Nekünk pedig új év, régi munka, új kihívás, s remélem új szerencse!

Boldog Új Évet kívánunk mindenkinek!