Újra itthon. Most ugyan nem csőtörés miatt, hanem mert Doni beteg. Már megint. Ez a rohadt nyócker repteti a vírusokat. Jó kis hörghurut. Viszont így legalább rend van, mosott ruhák, és ha lesz erőm, még stoppolni is fogok. Harisnyát, Panninak. Telnek a napok rendesen, és mostanában nyugiban. Panni köpi az aranyat ezerrel, nem győzöm megosztani a fészbukon. Ahogy Mónika mondta, "óriási a kiscsaj."
A munkahelyemen egyébként minden halad, B-nek továbbra is Marika néni vagyok, a földrajz tanár, T. hatalmas öleléssel és puszival támadott le múlt héten a bejáratnál, és P. továbbra is utálja a németet Hitler miatt. Ők mind a kedvenc autistáim. Nagyobb konfliktusom még nem volt, csak L-lel, aki cigit sodort az órán és kiment a WC-re, hogy el is szívja azt. Nem engedtem vissza. Érdekes mód, nem örült neki. Egyébként éppen németek voltak vendégeskedni a suliban, így végre értelmesen is tudtam használni a nyelvet, sőt kézműveskedhettem is: fontam kosarat (pontosabban egy kaspót és egy ceruzatartót), és rajzoltam egy székely magyar népviseletes párt, hogy azok fejét kivágva, s az üres helyre másokét bedugva, maradandó emlékfotók készülhessenek a német diákok számára. Fotókat később, ha nem felejtem el. A kézműves napok továbbra is folytatódnak, csinálom az ovis fejdíszeket, Gabi pedig egy lepedőt fest, hogy legyen majd a kicsiknek min megtanulni az élővilág rejtelmeit. Olyan fantasztikus japán stílusú tájképet készít, hogy beájultam. (Azóta kicsit kiszínezte, hogy az ovisoknak is jó legyen...) Meg is egyeztünk, hogy egy hasonlót varázsol a gyerekszoba falára is. Hát hiába, festő a drága! (lsd.kép)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése