Ma csak ketten vagyunk bent az irodában, a többiek Kecskeméten gyáraznak. Előbb-utóbb nekem is le kell majd mennem, ha máskor nem, a Csillagtúra előtt mindenképp. Az egy olyan rendezvény, ahol 30 évnél régebbi oldtimerekkel versenyeznek a tulajdonosaik. Nem feltétlenül gyorsasági, hanem ügyességi, és "eszességi" feladatok is vannak. De ez még ráér.
Ami a rossz hír, hogy a vírusördög már megint nálunk van. KÉT HÉTIG hírét sem hallottuk, aztán amikor jöttünk vissza Demecserből a vonattal hétvégén (mert hogy anyuék házasságiára tartottunk egy kis unokabulit), Panni Szolnoktól egészen a lakásunk fürdőszobájáig széthányt mindent. (Ezt most nem térképbeterítős verzióként kell értelmezni, csak lusta vagyok rendesen megfogalmazni.) Valami málnanyelvvel kezdődő hülyeség (ilyenje volt már decemberben is: skarlátnyavalya), de becsületére legyen mondva, olyan tisztességgel tűrte a kúpozást, meg mindent, hogy tegnap elengedtük az ovis farsangra. (Estére persze lett egy kis láza...) Erre a hétre apukám fészkelte be magát hozzánk. Egyszerűbb lett volna, ha kapásból felutazik ő is velünk... A hét első két napja anyósomé volt, a maradék apué. Doni is gyanús, úgyhogy anyu készenlétben. (Apu nem vállal pelenkázást)
Közben eszembe jutott, hogy ez a benti gép (mert hogy most szünetelek) gyorsabb, mint a hazai, ezért párhuzamosan fel is töltök pár képet a telefonomról.
Ollé, meglettek az elveszettnek hitt képek! Eddig még egyik PC sem találta meg őket! Jaj, de jó. (Majdnem minden, csak maga a blogger nem hajlandó most képet feltölteni..., akkor legközelebb)
Ennyi, mert kezdem úgy érezni, mintha magammal csetelnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése