Nem tudom, ki hogyan oldja meg. Nekem van egy panaszkönyvem. Jó ideje nem vettem elő, de most nem ártana. Itt nem fogom leírni azt, ami odakívánkozik, pusztán a dolog érdekelne, ki hogy adja ki magából a feszültséget. (Ez persze nem igaz, csak költői kérdés. Nem érdekel.:)) Amikor kicsi voltam (úgy 16-ig), mindig futottam két kört. Utána inkább az öklöm vertem bele mindenbe, amitől állandóan kötözött kézzel jártam. Aztán jött a cigi, végül a néma csönd. Tányért soha nem törtem. Azt most kellene megtanulni. Az ajtót már be tudnám csapni, ha nem lennének a gyerekek, meg ha lenne mindenhol ajtó:) Erre találtam ki a panaszkönyvet. Oda tollal írok, de most jobb a gépnél. A néma csönd meg úgyis itt van. Ma sem könnyebbülök meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése