Na, végre, eljön mindjárt a holnap is, és letudhatom az egyik vizsgát, mert már nagyon szeretnék pihenni. Ma semmi időm nem volt a sulira. Tegnap jöttünk vissza Pestre, és a mai napom abból állt, hogy mostam és pakoltam, és leszedtem a fát, és próbáltam helyet találni az ajándékoknak, s ezáltal a gyerekszobából gyerekszobát csinálni. Eddig ugyanis nem igazán utalt rá semmi a két kiságy kivételével. Úgyhogy este megkértem páromat, altassa el ő a Törpéket, hogy legyen időm átnézni a holnapi vizsgaanyagot. Most átnéztem, elég is volt.
A tárgy neve: Szakértői tevékenységek elméleti és módszertani alapjai. Olyan szép, ahogy hangzik. Valójában nem lenne rossz, hiszen érdekel (valahol csak ez szeretnék lenni, vagy mi?), csak az a jegyzet! Felvetődött bennem, hogy felajánlom a Tanárnőnek, csinálok én rendes könyvet hozzá (a pafin úgyis van most egy ezirányú pályázat), csak az utánunk jövők ne ilyen -szó szerint- összeollózott, kézzel tűzött papírlapokból tanuljanak. Mer' égő. Meg, na.
A vizsgára amúgy Donát is jön, mert nem hagyhatom itthon. Amíg én bent írásbelizem, ő kint apuval ellesz (Panni meg a saját-apuval), s ha kell, mégis csak kéznél leszek (ill. szájnál). Meg amúgy is kérték, hogy vigyem be: jó lesz kabalának.
Panniék addig buliznak, ahogy ő mondta. Nagyon jól el tudnak lenni, ha éppen nem mennek egymás agyára, mert akarat az van, mindkettejüknél. Biztos megint beöltözik Panni valaminek, vagy kitalál valami új játékot, ahogy szokta. Itt éppen tyúkjelmez-részletben van hajráfként átértelmezve. A textilpellus kötelező és elengedhetetlen élet-kellék. Hát hiába, Panni csak egy van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése