És iiiigen, 100 év után végre eljutottam addig, hogy rendet tudtam tenni az asztalomon! És iiiigen, meglett a cellux, amit karácsonykor annnyira kerestem! Meg most is, a házassági évfordulónk ajándékának becsomagolásakor. De persze akkorra még nem volt meg. Nem mintha bulizni tudtunk volna, mert Gabinak hirtelen le kellett utaznia Nyh-re. Úgy volt, hogy csak holnap megy, de a vasút is beintett, valahogy meg muszáj lejutnia az állásinterjúra.
Ezt Hugiéktól kaptuk:
http://www.e-kepeslap.com/modules.php?op=modload&name=Cards&file=pickup&MessageID=100113h1S5r4OvZxoE6fKözben fél négykor beállított a tanítványom, akiről teljesen elfeledkeztem, úgyhogy Donival a kezemben fogadtam, nagymama épp indult Panniért a bölcsibe, Gabi úton volt haza, hogy összepakoljon, velünk legyen egy órát, és aztán rohanjon a még működő vasúthoz a még mindig nem működő BKV-val. Na, azt az egy órát boldogságunkra való emlékezés helyett tanítással töltöttem, így hát két perces ajándékcsere, forró ölelés, integetés és aztán a gyermekek adta örömök: vacsi, fürcsi, mese, altatás. És most megint itt, és persze megint a tanulás helyett. Kiderült, hogy nem szombat, hanem péntek a szigorlat, vagyis holnapután. Legalább hamarabb letudom. Hárman voltunk oly merészek, hogy ezt az időpontot bevállaltuk, így hamar vége lesz ennek is. Igazság szerint most sokkal jobban foglalkoztat Gabi, meg a cellux, hogy végre van. Az ember nem is gondolná, mennyire tud hiányozni. Mármint a cellux.:) Egy ajándékot becsomagolni fotósarokkal még sem ugyanaz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése