d'Artagnan, a Hóember és a Meló

Most minden napom azzal telik, hogy Donit szórakoztatom, s mellette próbálnék egyről a kettőre jutni az egyetemmel. Egyszerűen képtelenség. Este kilencre olyan hulla vagyok, hogy örülök, ha az ágyat megtalálom. Két napja ráadásul szeretett gyermekem rászokott a félhatos ébresztőre, s mire sikerül visszaaltatnom, már jómagamnak nincs értelme újra álomba szenderülni. Jó oldala, hogy így korán reggel elintézem azt, amit este nem tettem meg: mosogatás, kiteregetés. Mire fél nyolckor kirúgom a piciket, már a ruhájukat és a reggelit is előkészítettem. Így legalább a bölcsibe és a klubba való indulás tehermentesebb. (Alább egy fotó Doniról a klubban.)

Most úgy élünk, mint a három testőr: d'Artagnan késő este fut be és korán reggel távozik, úgyhogy szinte minden rám marad. Minden tiszteletem a gyermeküket/gyermekeiket egyedül nevelő anyáké! A furcsa az, hogy egyre jobban megy, és még nagyon ki sem vagyok bukva, mert Gabi végre alkotói meló miatt nem tud velünk lenni, s nem a kizsákmányoló MIG kedvéért. Jómagam is ott dolgoztam, és aki hithű pedagógus, annak nem kell ecsetelnem, mivel is jár egy gimnáziumi meló. Aki nem ismeri a szakmát, azzal majd szívesen elvitázok egyszer... Azért vasárnap együtt voltunk, s a nagy havat ki is használta Gabi és Panni:

Panni többnyire havat evett és hóangyalkázott, de ha jól láttam az ablakból, egyszer hozzáért a készülő hóemberhez. Hiába, ő inkább dolgoztatni szeret, irányítani. Valami úri dinasztiából kerülhetett ide véletlenül.

Erről jut eszembe: szeptembertől vissza kell mennem dolgozni, csak nincs hova. Reménykedtem, hogy a volt helyemen valaki elmegy szülni, vagy disszidál, vagy valami, de eszük ágában sincs a németeseknek megmozdulni. Vicces lesz munkát találnom. Addig viszont, hogy magamat is jobb kedvre derítsem, elkezdtem diétázni. Panni után is bevált a 90 napos, most is ebben bízom. Zsírleszívásra nincs pénzem:)