Csak röviden

Még mindig, sőt egyre inkább szeretem az új munkámat. Kezdek belejönni így három hét után. Most már azt is átérzem, hogy lehet az emberből workalkoholic. Erre azért megpróbálok odafigyelni. A törpök közül most Doni volt itthon egy hétig (anya feljött), és imádkozom, hogy ne legyenek újra betegek. Gabinak is sok melója lesz, elmegy Kolozsvárra is pár napra, úgyhogy nagyon nem hiányozna, ha nem mehetnék be dolgozni. Nem azért, mert annyira jó (bár tényleg teljesen felüdít), hanem mert mégis csak próbaidős vagyok, ráadásul tényleg sűrű bent is a program. Májusban Csillagtúra, jövőhéten vezetőváltás, hó közepén IT-átállás, és a gyárral kapcsolatos dolgokról még nem is szóltam.

Szóval, hajrá Picurkáim, csak egészségesen!

Chatten

Ma csak ketten vagyunk bent az irodában, a többiek Kecskeméten gyáraznak. Előbb-utóbb nekem is le kell majd mennem, ha máskor nem, a Csillagtúra előtt mindenképp. Az egy olyan rendezvény, ahol 30 évnél régebbi oldtimerekkel versenyeznek a tulajdonosaik. Nem feltétlenül gyorsasági, hanem ügyességi, és "eszességi" feladatok is vannak. De ez még ráér.

Ami a rossz hír, hogy a vírusördög már megint nálunk van. KÉT HÉTIG hírét sem hallottuk, aztán amikor jöttünk vissza Demecserből a vonattal hétvégén (mert hogy anyuék házasságiára tartottunk egy kis unokabulit), Panni Szolnoktól egészen a lakásunk fürdőszobájáig széthányt mindent. (Ezt most nem térképbeterítős verzióként kell értelmezni, csak lusta vagyok rendesen megfogalmazni.) Valami málnanyelvvel kezdődő hülyeség (ilyenje volt már decemberben is: skarlátnyavalya), de becsületére legyen mondva, olyan tisztességgel tűrte a kúpozást, meg mindent, hogy tegnap elengedtük az ovis farsangra. (Estére persze lett egy kis láza...) Erre a hétre apukám fészkelte be magát hozzánk. Egyszerűbb lett volna, ha kapásból felutazik ő is velünk... A hét első két napja anyósomé volt, a maradék apué. Doni is gyanús, úgyhogy anyu készenlétben. (Apu nem vállal pelenkázást)

Közben eszembe jutott, hogy ez a benti gép (mert hogy most szünetelek) gyorsabb, mint  a hazai, ezért párhuzamosan fel is töltök pár képet a telefonomról.

Ollé, meglettek az elveszettnek hitt képek! Eddig még egyik PC sem találta meg őket! Jaj, de jó. (Majdnem minden, csak maga a blogger nem hajlandó most képet feltölteni..., akkor legközelebb)

Ennyi, mert kezdem úgy érezni, mintha magammal csetelnék.

Merci

Na, most van időm. Hááááááááát.........NAGYON ÉLVEZEM. Tetszik az új munkám. Annyira sokrétű, hogy néha csak kapkodom a fejem, de azt hiszem, ez az, ami hiányzott. Most, hogy van egy kis pihi, hiányolom is a kreatív tennivalókat. A főnökasszonyom igazán csúcs, az agya is, a hozzámállása is. Valamiért nem akaródzik sokat írni arról, hogy mit is csinálok. Nem azért, mert titok, hanem mert túl hosszú lenne. Edina (főnők) összeállította az általános tudnivalókat, mivel mit kell kezdenem, mindezt táblázatban, s így is több oldalnyi. Akkor elképzelhető, mekkora regény lenne ebből itt. A lényeg, hogy az egyszerű iktatási feladatokon (és mégis ez a legnehezebb...:)), az aláírattatásokon túl, fordítok, lektorálok, infókat foglalok össze, levelezek, ügyet intézek, tesztautókat adok ki, helyezek forgalomba, kapcsolatot tartok a sajtóval, s nem utolsó sorban rendezvényt szervezek a kecskeméti gyárral, a különböző sporteseményekkel kapcsolatban. No, ennyi.:)

A nyúl éve

Olyan rég voltam itt, hogy még a belépés sem ment könnyen. Borzasztó januáron vagyunk túl. Donát mindössze négy napot volt bölcsiben, aztán szépen sorra mindenki lebetegedett: hányás, hasmenés, köhögés, torokgyulladás, izomfájdalmak, szóval minden. De! Kaptam egy új álláslehetőséget, s éltem is vele. Holnapután kezdek. Hat órás PR-asszisztensi meló a Mercedesnél. Ahhoz, hogy hétfőn elkezdhessem az új munkát, közös megegyezéssel kellett távoznom a suliból. Ez nagyon nehezen ment, mert SOS kellett valakit találni a helyemre a hátralévő félévre. tegnap délig nem tudtam biztosan, hogy van-e valaki. Végül sikerült, így nem kell szerződésszegésért fizetnem. mert hogy egy határozott idejű kinevezés esetén nem mondhat fel a munkavállaló. minden szeretetem a volt főnökömé és a munkaügyisünké, hisz minden követ megmozgattak, hogy eljöhessek. Most lelkes vagyok, s kissé izgulok is az új munka miatt, de már nagyon várom. Kilencre kell mennem, ami azért is jó, mert nem kell a gyerekeket olyan hamar kirúgni az ágyból, s értük is tudok majd menni emberi időben. Mindenesetre anyukámnak szóltam, hogy készüljön, ha Doni beteg, most nem hiányozhatok a próbaidő alatt. A munkáról meg majd írok, ha lesz mit.

Közben a lakásbiztosítási papírokat is intéznünk kell újfent, mert a Generali bekavart. A rendőrségtől a lopásról most kaptunk egy "zárójelentést", ezzel próbálunk kártérítéshez jutni. Viszont sikerült elintéznünk végre, hogy az életbiztit egy évre felfüggesszék. Hátha a nyúl éve egy kis anyagi javulást hoz így összességében. Végtére is nyúl vagyok, ideje lenne, hogy valami jó is történjen velünk!

Negyvenketten voltunk. Hogy hogy fértünk el egy kis szobában, azt az alábbi fotó hivatott érzékeltetni:

Sok jó ember...fele a földön

Nagyszerű "buli" volt. A gyerkőcök még mindig boldogok. Tesóm itt hagyott kettőt az övéiből, hogy az én kettőm ne csak engem nézzen szilveszterig, úgy hogy megy a játék, zajlik az élet.

Természetesen nem volt biztos, hogy hazajutunk, mert 24-én reggel Doni egy 39,2-es lázzal nyitott (hogy-hogy nem?!), de aztán másnapra elmúlt. Lehet azért, mert akkor is és csak azért is vonatra szálltunk vele. Most egészséges mind a kettő. Élvezik az ajándékaikat, és mi is a miénket. Gabi olyan fülbevaló-kollekciót készített nekem, hogy párját ritkítja. (Szó szerint, mert az egyiket Donát már szét is kapta:) Egy szó mint száz, gyönyörűek! Itt látható rajtam az egyik:

Elsején megyünk vissza szeretett páromhoz és kevésbé szeretett városunkba, mert előbbi már hamarabb visszatért. Szokás szerint apu visszakísér minket vonattal, aztán hétfőn reggel utazik is újra. Nekünk pedig új év, régi munka, új kihívás, s remélem új szerencse!

Boldog Új Évet kívánunk mindenkinek!

                            

Financiális szegénységünk mennyisége a kreativitásunkban mutatkozik meg. Főleg így karácsony táján. Mivel csórók vagyunk, magunk készítette ajándékokkal próbálunk kedveskedni a családnak. Ennek folyományaképp minden szabad percemben szuveníreket gyártok, s szerintem igen sikeresen. Majd az ünnepek után felrakok képeket róluk. Addig nem, nehogy valaki előre megtudja, mit hoz neki a Jézuska. Vagy a Télapó. Mert Panni kőkeményen tartja magát ez utóbbihoz. Tegnap is írt neki levelet, ugyan tegyen má' epres rágót az adventi naptárba, mert ő azt annyira szeretné. Ma így is történt: Luca napra négy gyümölcsrágót talált a tölcsérben, amelyeket azok rendje és módja szerint 10 perc alatt szétrágott. Természetesen egyesével, s mikor végzett az aktuális darabbal, nemes egyszerűséggel kijelentette, tartsam a markom, hagy köpje ki, mert már nincs íze. Nagyon boldog volt, hogy megtanult rágózni, s nem nyelte le egyiket sem. Jómagam nem vagyok a híve annak, hogy ilyen kis korban rágózzon, de egyszer van csak advent, hát legyen. Amúgy -természetesen- beteg. Már fel sem veszem. Délután Gabi felvált, hogy 5 nap után kimozdulhassak egy kicsit. Be kell még szereznem egy-két alapanyagot az ajándékokhoz.

Most azonban mindenkit megörvendeztetek egy Panni verssel:

Esik eső dorombol (!),

nyuszi füle lekonyul.

Dorombol a kiscica,

aludj te is Pannika!

Könnyed változata ugyanez, csak az utolsó sor helyett: "Aludjatok gyerekek!" áll. S mikor így mondja, jókat röhög....

Puszi mindenkinek.

Vírus ajándékba

Doni egy teljes hétig volt tiszta (értsd: vírusmentes), de a bölcsi (vagy Panni ovija) ismét itthonra száműzte. De az is lehet, hogy Mikulás-ajándékba kapta a fertőzést, mert hogy mostanában állandóan télapót látunk. Egy év kihagyással a Madáchba is ellátogattunk bulizni. Nagyon jó volt. Ahogy D.Sz. Krisztának megjegyeztem "Jókat dumáltunk!", merthogy egy szót sem tudtunk váltani. Judittal egy rövid kölcsönös website-tanácsadásra futotta. Hiába, még túl picik a picik, hogy ellegyenek nélkülünk. Fel is vetődött bennem, hogy jövőre nekünk is rendezhetnének Mikulás ünnepséget. Na, szóval Doni valahonnan elkapta a víruskát és most megint itthon marad. Most velem. A doki néni kitalálta, hogy Pankával vesz fel táppénzre, és akkor nem lesznek anyagi gondok belőle. Ez tetszett is, de aztán hirtelen Pancsa is rosszul lett (tök váratlanul), egy óráig nagyon szarul nézett ki, aztán elmúlt. Hogy ez mi volt?! Bár tény, hogy a köhögést ő kezdte hamarabb, és mielőtt hányt volna, beleöntöttem egy adag Normaflort (így kell írni?). Gabi pedig jégkockát szopogattatott vele. Lehet, hogy ez a titok nyitja.

Also holnap holnapután pihi. Még jó, hogy nem adtam le előre a túlórapapírt.