Panaszkönyv

Nem tudom, ki hogyan oldja meg. Nekem van egy panaszkönyvem. Jó ideje nem vettem elő, de most nem ártana. Itt nem fogom leírni azt, ami odakívánkozik, pusztán a dolog érdekelne, ki hogy adja ki magából a feszültséget. (Ez persze nem igaz, csak költői kérdés. Nem érdekel.:)) Amikor kicsi voltam (úgy 16-ig), mindig futottam két kört. Utána inkább az öklöm vertem bele mindenbe, amitől állandóan kötözött kézzel jártam. Aztán jött a cigi, végül a néma csönd. Tányért soha nem törtem. Azt most kellene megtanulni. Az ajtót már be tudnám csapni, ha nem lennének a gyerekek, meg ha lenne mindenhol ajtó:) Erre találtam ki a panaszkönyvet. Oda tollal írok, de most jobb a gépnél. A néma csönd meg úgyis itt van. Ma sem könnyebbülök meg.

Lavór

Amikor kicsi voltam, sokat jártunk át nagymamámhoz, hogy segítsünk neki: fát vágtunk, szenet hordtunk be, vizet hoztunk. Ez utóbbit azért is, mert nem volt fürdőszobájuk. Bár most, hogy visszaemlékszem, mintha egy falicsap lett volna. Nem baj, a lényeg úgyis a lavór. Abban mosakodtak. Soha nem tudtam elképzelni, hogy a fenébe csinálják, hogy "tetőtől talpig beleférnek". Most pedig magam is ezt gyakorlom.Van egy kis kádunk (eredeti funkciója szerint műanyag lavór), amit még Panninak vettünk születésekor, s amiben immár a féléves Donátot sem tudjuk úsztatni. Csak felhúzott lábakkal fér el benne. Na, ebben fürdünk most mindannyian. Persze nem egyszerre, az maga lenne az irrelevancia, de külön-külön se semmi. Habtestem megmosása nem egyszerű feladat egy félig szétvert fürdőszoba fehér tálacskájában.

Nagyon várom, hogy befejeződjön a zuhany újjáépítése, amire csak azért van szükség, mert egy pancser anno nem bírta rendesen megcsinálni, s már félév után jelentkeztek a pusztulás jelei. Most Gabin a sor. Így legalább tuti jó lesz, amilyen maximalista. Csak szegénynek se ideje, se kedve. A betonozáson viszont túl van, most már "csak" a java van hátra. Éljenek a rómaiak! Mihamarabb áldozni akarok tudományuk oltára előtt!

A bakancsos ember

Tegnap reggel úgy megpusziltam a szék háttámláját, hogy egész karakteres lett a homlokom, és még mindig rettentően fáj. De a Gaobrtól kapott ingyen lányka-bakancs enyhít valamit. Jó volt Téged látni, "Tündérke"! Donát csak nézte, ki ez a piercinges nagyember, azóta viszont csak sikongat itthon. Lehet, hogy az éteren átcsusszant valami a WMD-ből? Így tehát vicces perceket élek most  - még egy darabig, mert aztán irány a bölcsi, utána Dénes (már megint ő a postás...). Családi randi, férjuram is odajön.

Most nincs kedvem többhöz, pedig szidhatnám a kapuzár szétverőjét is. Nem tudunk bejutni a házba. A szomszédokat zaklatom ezerrel...

Ja, ha valaki némettanár, töltse má' ki ezt a kérdőívet, kéne a szakdogámhoz!

www.kerdoivem.hu/kerdoiv/288151673/

Ötösfogat

No, szigorlat letudva. A Corvinus hű magához: két ismeretlen ember vizsgáztatott minket (na jó, az egyikkel már találkoztunk tréningen, de ott tolmácsminőségében volt jelen), mert valamiért a tanáraink nem jöttek el. Nem gondolnám, hogy a sztrájk miatt, de tény, hogy soha sem fogjuk megtudni, miért nem tiszteltek meg bennünket. Pedagógusként egyre felháborítóbbnak tartom, ami itt folyik: se sorry, se semmi. Amúgy a vizsga baráti volt, kellemes csevelyt folytattunk ötösben, s végül azt is kaptunk. Vicc az egész. Csak a magunk megnyugtatása végett mondom, hogy azért mindhárman tudtuk az anyagot (legalábbis, amit húztunk...).

Donát megint rendes fiú volt, sokat aludt, és csak mire végeztem, akkorra éhezett meg. Így kell ezt csinálni.

Cellux

És iiiigen, 100 év után végre eljutottam addig, hogy rendet tudtam tenni az asztalomon! És iiiigen, meglett a cellux, amit karácsonykor annnyira kerestem! Meg most is, a házassági évfordulónk ajándékának becsomagolásakor. De persze akkorra még nem volt meg. Nem mintha bulizni tudtunk volna, mert Gabinak hirtelen le kellett utaznia Nyh-re. Úgy volt, hogy csak holnap megy, de a vasút is beintett, valahogy meg muszáj lejutnia az állásinterjúra.

Ezt Hugiéktól kaptuk:

http://www.e-kepeslap.com/modules.php?op=modload&name=Cards&file=pickup&MessageID=100113h1S5r4OvZxoE6f

Közben fél négykor beállított a tanítványom, akiről teljesen elfeledkeztem, úgyhogy Donival a kezemben fogadtam, nagymama épp indult Panniért a bölcsibe, Gabi úton volt haza, hogy összepakoljon, velünk legyen egy órát, és aztán rohanjon a még működő vasúthoz a még mindig nem működő BKV-val. Na, azt az egy órát boldogságunkra való emlékezés helyett tanítással töltöttem, így hát két perces ajándékcsere, forró ölelés, integetés és aztán a gyermekek adta örömök: vacsi, fürcsi, mese, altatás. És most megint itt, és persze megint a tanulás helyett. Kiderült, hogy nem szombat, hanem péntek a szigorlat, vagyis holnapután. Legalább hamarabb letudom. Hárman voltunk oly merészek, hogy ezt az időpontot bevállaltuk, így hamar vége lesz ennek is. Igazság szerint most sokkal jobban foglalkoztat Gabi, meg a cellux, hogy végre van. Az ember nem is gondolná, mennyire tud hiányozni. Mármint a cellux.:) Egy ajándékot becsomagolni fotósarokkal még sem ugyanaz...

Kabala és tyúk

Na, végre, eljön mindjárt a holnap is, és letudhatom az egyik vizsgát, mert már nagyon szeretnék pihenni. Ma semmi időm nem volt a sulira. Tegnap jöttünk vissza Pestre, és a mai napom abból állt, hogy mostam és pakoltam, és leszedtem a fát, és próbáltam helyet találni az ajándékoknak, s ezáltal a gyerekszobából gyerekszobát csinálni. Eddig ugyanis nem igazán utalt rá semmi a két kiságy kivételével. Úgyhogy este megkértem páromat, altassa el ő a Törpéket, hogy legyen időm átnézni a holnapi vizsgaanyagot. Most átnéztem, elég is volt.

A tárgy neve: Szakértői tevékenységek elméleti és módszertani alapjai. Olyan szép, ahogy hangzik. Valójában nem lenne rossz, hiszen érdekel (valahol csak ez szeretnék lenni, vagy mi?), csak az a jegyzet! Felvetődött bennem, hogy felajánlom a Tanárnőnek, csinálok én rendes könyvet hozzá (a pafin úgyis van most egy ezirányú pályázat), csak az utánunk jövők ne ilyen -szó szerint- összeollózott, kézzel tűzött papírlapokból tanuljanak. Mer' égő. Meg, na.

A vizsgára amúgy Donát is jön, mert nem hagyhatom itthon. Amíg én bent írásbelizem, ő kint apuval ellesz (Panni meg a saját-apuval), s ha kell, mégis csak kéznél leszek (ill. szájnál). Meg amúgy is kérték, hogy vigyem be: jó lesz kabalának.

 

Panniék addig buliznak, ahogy ő mondta. Nagyon jól el tudnak lenni, ha éppen nem mennek egymás agyára, mert akarat az van, mindkettejüknél. Biztos megint beöltözik Panni valaminek, vagy kitalál valami új játékot, ahogy szokta. Itt éppen tyúkjelmez-részletben van hajráfként átértelmezve. A textilpellus kötelező és elengedhetetlen élet-kellék. Hát hiába, Panni csak egy van.

Torok- és agybaj

Fáj a torkom. Biztos a hideg. Annyit szórakozom ezzel a bloggal, hogy már megint késő van, és ahelyett, hogy végre lefeküdnék aludni (vagy tanulnék), itt csücsülök, és szórakoztatom magamat. Halászgatok a modulok közt, és persze - mivel nem értek a géphez - nem t'ok olyat csinálni, amilyet szeretnék. De nem baj, nem is főcél. Magamat kéne rendbevágnom, mert telik az idő, holnapután vissza Pestre a kicsikkel meg NAAPÁval, hogy újra bekattanjak szeretett fővárosunkban. Nem mintha itt nem tudnék néha felrobbani, de Pest azért megér egy misét. Főleg a Lujza utca. Nyócker. Magdolna-negyed. Katasztrófa. Mocsok, tű, pia, lógós mindenhol. Tucc-tucc, nagy autó, ordibálás, kornyikálás. És mi itt neveljük a törpéket. Szép kilátás egy sokdiplomás családnak a XXI.sz. elején. Ez is tuti. Tényleg, valaki itt egy albérletet, ha lelépünk?

Ucsítsza

Nekiültem a szigorlati anyagnak. A legszarabb az egészben az, hogy feladnak egy könyvet, tanuld meg, aztán majd számonkérjük. Nem baj, hogy konzultálásra nincs óra, mert persze akkor nem erről beszél az előadó. Tanár vagyok. Azt tanítják nekünk, hogyan tanítsunk majd ezentúl kompetenciaalapúan. Ami tök jó is, de akkor ők most bort vagy vizet isznak?! Szóval, elolvastam a könyvet. Még érdekes is volt. Nem tankönyv, hanem egy kutatási anyag összeszerkesztése, megjelentetett cikkek, stb. Na de cikkekből vizsgázzunk? Továbbmegyek: egy huszonéves főiskolás tanulmány-anyagából??? Azért ez gáz. Meg amúgy ez az egész posztgrad.képzés a Corvinuson: közoktatásvezető-pedagógus szakvizsga. Minden tanár (tisztelet 2 kivételnek) mesél azon két alkalomkor, mikor találkozunk, aztán megveteti a könyvét, ami persze "végre" a témábavág, majd számonkéri, vagy kéreti(!) mással. Vicces. Éljen a tanártovábbképzés profizmusa. És ezért még fizetünk is. Minőségbiztosítást tanító előadónk az óráján meg sem jelent (elfelejtette), egy másik nem készült fel rendesen, ezért mikor szembesült azzal, hogy mi mindazt, amit ő tanítani óhajtott volna, már tudjuk, kétségbeesésében hívta a tanulmányi előadót. Ő segített. Tartott nekünk egy órát. Valami teljesen más témában!!! És ez 100.000-140.000 Ft félévente. Tuti.

"Szibéria"

Tanulnom kellene, de nincs kedvem. Kissé lefáradtam. A piciket könnyen elaltattam, amiből következik, hogy hajnalban már talpon lesznek. Donát meg úgyis kel közben még egy párszor. Eddig hat ébredés a rekordja egy éjjel a foga miatt. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Álmos vagyok. Most ki fogok menni (tiszta Szibéria van a szüleimnél itt ÉKeleten) frissítő levegőért, hogy felpörögjek. Két hét múlva szigorlat, hat nap múlva még egy vizsga előtte, úgyhogy be kell osztani. Nem úgy van ez, mint a régi szép időkben:  2 nap egy vizsgára. Hol van az a reggeltől estig tartó kávé, meg bomba, meg kávé, meg kávé, meg 2 doboz cigis tanulás. Bor nem, mert álmosít. Az csak vizsga után. Most a gyerekek miatt örülök, ha van fél-fél órám. Így beosztom: 2 tétel egy napra, úgyhogy 16-tal nyolc nap alatt végzek, és még marad négy napom ismételni, vagy - ha őszinte akarok lenni - arra, hogy ha nem tudtam tanulni, akkor akkor megtegyem. Kiszámíthatatlanok a gyerkőcök. Elég csak rájuk nézni:)

Karácsony előtt is beugrottunk Donival pár napra a kórházba, mert miért ne? Más bajunk se volt. Panni meg otthon az apjával. Azért csak összehoztuk a Karácsonyt, senki sem panaszkodhat.

De 2010 van (tök jól le lehet írni ezt a számot géppel....), hol van már a tavalyi fa? Szóval, tanulnom kell. Vár

az oktatásszervezés szigorlat. De előtte a farkasok, ahogy Judum mondaná. (Szibéria - farkasok. Érted?!)