elmerültem gondolatban leültem a kockakőre nem találtam követőre
sokan vagyunk egymagamban beszélgetek pont alattam fekszem én is rámragadt a kekszes fétis


2010. december 30., csütörtök

Negyvenketten voltunk. Hogy hogy fértünk el egy kis szobában, azt az alábbi fotó hivatott érzékeltetni:
Sok jó ember...fele a földön


Nagyszerű "buli" volt. A gyerkőcök még mindig boldogok. Tesóm itt hagyott kettőt az övéiből, hogy az én kettőm ne csak engem nézzen szilveszterig, úgy hogy megy a játék, zajlik az élet.
Természetesen nem volt biztos, hogy hazajutunk, mert 24-én reggel Doni egy 39,2-es lázzal nyitott (hogy-hogy nem?!), de aztán másnapra elmúlt. Lehet azért, mert akkor is és csak azért is vonatra szálltunk vele. Most egészséges mind a kettő. Élvezik az ajándékaikat, és mi is a miénket. Gabi olyan fülbevaló-kollekciót készített nekem, hogy párját ritkítja. (Szó szerint, mert az egyiket Donát már szét is kapta:) Egy szó mint száz, gyönyörűek! Itt látható rajtam az egyik:
Elsején megyünk vissza szeretett páromhoz és kevésbé szeretett városunkba, mert előbbi már hamarabb visszatért. Szokás szerint apu visszakísér minket vonattal, aztán hétfőn reggel utazik is újra. Nekünk pedig új év, régi munka, új kihívás, s remélem új szerencse!

Boldog Új Évet kívánunk mindenkinek!

                            

2010. december 13., hétfő

Financiális szegénységünk mennyisége a kreativitásunkban mutatkozik meg. Főleg így karácsony táján. Mivel csórók vagyunk, magunk készítette ajándékokkal próbálunk kedveskedni a családnak. Ennek folyományaképp minden szabad percemben szuveníreket gyártok, s szerintem igen sikeresen. Majd az ünnepek után felrakok képeket róluk. Addig nem, nehogy valaki előre megtudja, mit hoz neki a Jézuska. Vagy a Télapó. Mert Panni kőkeményen tartja magát ez utóbbihoz. Tegnap is írt neki levelet, ugyan tegyen má' epres rágót az adventi naptárba, mert ő azt annyira szeretné. Ma így is történt: Luca napra négy gyümölcsrágót talált a tölcsérben, amelyeket azok rendje és módja szerint 10 perc alatt szétrágott. Természetesen egyesével, s mikor végzett az aktuális darabbal, nemes egyszerűséggel kijelentette, tartsam a markom, hagy köpje ki, mert már nincs íze. Nagyon boldog volt, hogy megtanult rágózni, s nem nyelte le egyiket sem. Jómagam nem vagyok a híve annak, hogy ilyen kis korban rágózzon, de egyszer van csak advent, hát legyen. Amúgy -természetesen- beteg. Már fel sem veszem. Délután Gabi felvált, hogy 5 nap után kimozdulhassak egy kicsit. Be kell még szereznem egy-két alapanyagot az ajándékokhoz.
Most azonban mindenkit megörvendeztetek egy Panni verssel:
Esik eső dorombol (!),
nyuszi füle lekonyul.
Dorombol a kiscica,
aludj te is Pannika!

Könnyed változata ugyanez, csak az utolsó sor helyett: "Aludjatok gyerekek!" áll. S mikor így mondja, jókat röhög....
Puszi mindenkinek.

2010. december 8., szerda

Vírus ajándékba

Doni egy teljes hétig volt tiszta (értsd: vírusmentes), de a bölcsi (vagy Panni ovija) ismét itthonra száműzte. De az is lehet, hogy Mikulás-ajándékba kapta a fertőzést, mert hogy mostanában állandóan télapót látunk. Egy év kihagyással a Madáchba is ellátogattunk bulizni. Nagyon jó volt. Ahogy D.Sz. Krisztának megjegyeztem "Jókat dumáltunk!", merthogy egy szót sem tudtunk váltani. Judittal egy rövid kölcsönös website-tanácsadásra futotta. Hiába, még túl picik a picik, hogy ellegyenek nélkülünk. Fel is vetődött bennem, hogy jövőre nekünk is rendezhetnének Mikulás ünnepséget. Na, szóval Doni valahonnan elkapta a víruskát és most megint itthon marad. Most velem. A doki néni kitalálta, hogy Pankával vesz fel táppénzre, és akkor nem lesznek anyagi gondok belőle. Ez tetszett is, de aztán hirtelen Pancsa is rosszul lett (tök váratlanul), egy óráig nagyon szarul nézett ki, aztán elmúlt. Hogy ez mi volt?! Bár tény, hogy a köhögést ő kezdte hamarabb, és mielőtt hányt volna, beleöntöttem egy adag Normaflort (így kell írni?). Gabi pedig jégkockát szopogattatott vele. Lehet, hogy ez a titok nyitja.
Also holnap holnapután pihi. Még jó, hogy nem adtam le előre a túlórapapírt.

2010. november 27., szombat

Mars (minden értelemben)

Az előző bejegyzéskor azt hittem, vége a kálváriánknak, de csak fokozódtak a gondok. Panni robbant le újra (hólyagokkal járó vírus), aztán újra Doni (elkapta a tesójától), és még surranó tolvajok is elloptak jó pár cuccunkat, többek között az összes papíromat (és a gyerekekét...) Erre már nem tudok mit mondani. 

A suliban biztosított az ig.nő, hogy ne aggódjak az esetleges hiányzásaim miatt, ő is anya. De ekkor meg kiderült, hogy Donival nem is lehettem volna bent a kórházban táppénzen, mert Gabi kapja a gyest. Így ez fizetés nélküli szabi. Ahogy az egy hónappal ezelőtti hiányzásom is. A gazdaságis elfelejtett felhomályosítani erről. Naon szeretem érte. (Még jó, hogy a háziorvosom ez utóbbi hétre ad saját jogon táppénzes papírt, így "csak" egy hetet bukunk.) Szóval csak gyűrűznek a gondok. A jóisten is azt akarja, hogy menjünk el innen. Tippeket kérek, hogyan! Vagy - ahogy Korinak is mondtam (köszi még egyszer!) - lőjjön fel valaki a Marsra!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2010. november 19., péntek

HPK és NOK

Mindig azt hittem, hogy grafomán vagyok, mégis olyan nehezen esik leülni a gép elé írni. Nagyon fáradt vagyok. Egy hétig kórházban voltunk Donival, mert a kedves háziorvosa félrekezelte: három (!) antibiotikummal kísérletezett rajta (vizsgálat, értsd labor nélkül), s csak a Heim Pálban (HPK) derült ki, hogy vírusos eredetű a torokgyulladása, nem bakteriális. Meg is egyeztünk Gabival, hogy most váltunk orvost, s a sors is így akarja: elhagyja a körzetünket! Szóval egy hét bennfekvés után hazajöttünk, másnap pihi még itthon a kicsinek (én mentem melózni), csütörtökön bölcsi. Végighányta.... Én is. Valami újabb vírus. Két nap halál után már jól vagyok, Doni egy nap alatt kiheverte. Most lett nagyon elegem - immáron századszorra - Budapestből, ebből a vírusközpontból. Ráadásul a suliban (NOK) is felírtak későnek (4 perccel háromnegyed után értem be, egészkor kezdődik az óra...), anélkül, hogy megkérdezték volna, van-e valami gondom, ami miatt nem értem be időre. Örültem, hogy nem okádtam le az ih-t, de ez senkit sem érdekelt. Hol van a kollegialitás? Börtöntöltelék, veszélyeztetett 100 kilós gyerekekkel harcolunk nap mint nap, s a vezetésnek az a legfontosabb feladata, hogy minket büntessen. Kibuktam. Két hónap alatt annyit öregedtem ebben a suliban, mint 10 év alatt sem, s tessék! Szép tészta. Hát ennyi.

2010. november 2., kedd

...

No, ma részt vettünk a kiállításmegnyitón. Gabi jól meglepődött, aztán a maga módján megdicsért.:) Jó volt látni, hogy 620 pályamű közül az én kis gépemmel elkapott pillanat is bekerülhetett a profik és amatőrök által készített legjobb 100-ba. A facebookon a Gézengúz alapítvány oldalán megtekinthető (B. II. kategória, "Szárnypróbálgatás", "Futkosó" (ez utóbbi került ki)). Ezek után megetettük a gyerekeket a Csirkefalóban, majd húztunk a dokihoz, aki az alvó Donit fel nem ébresztve "láttatlanul" rám hagyta, hogy etessem antibiotikummal, amit Pannitól kölcsönöztem. Tudom, hogy ugyanaz a baja, de én be voltam, hogy mit kapok majd  a felelőtlenségemért, ő pedig jóváhagyta laikus orvoslásomat. Mi van, ha rosszul diagnosztizáltam? És egyébként is, én csak egy aggódó anya vagyok, aki - jelen esetben - tudja, hogy nem árt a szerrel a fiának, de az orvos helyében igen is felkeltettem volna  a kicsit és megvizsgáltam volna. Vagy csak én vagyok ily naiv?!

angina

Itt alszanak a nagyágyon, torokgyulladástól szenvedve az őszi szünet első napján. Gabi a műteremben fagyoskodik, én pedig várom, hogy felébredjenek. El szeretném vinni őket a temetőbe, mert lesz egy kis harangjáték a halottak tiszteletére, de lehet, hogy ezt most ki kell hagynunk. Pedig biztosan szép lesz a sírkert tele gyertyával, fényekkel a kora esti szürkületben. (Utólagos bejegyzés: Nem hagytuk ki, nagyon jó volt!!! Helyei László szavalt  aztán a harangmuzsika! Mécseseket is gyújtottunk: Ady, József Attila, stb.) Az vigasztal csak, hogy Doninál hamarabb észrevettük a lepedéket a torkában, így lopva Panni gyógyszeréből, elkezdtük kezelni. Lehet, hogy a doki leszedi a fejem, de a hosszú hétvége miatt csak kedden tudunk hozzá elmenni. Remélem, nem teszek rosszat Donival. Nagyon remélem. De mindig hétvégére lesznek betegek! Immár egy hónapja gyűrűzik a családban a keh, és rohadtul unom, hogy állandóan döglődünk. Naponta eszünk gyümölcsöt, zöldséget. Szedik a vitamint, Gabi immunerősítőt is, és mégis ki vagyunk dögölve. Hátha a szünet alatt rendbejövünk!
A jó hír viszont, hogy részt vettem egy fotópályázaton, s a képem bekerült a száz legjobb közé. Ezért másodikán kiállítják a Westendben.