elmerültem gondolatban leültem a kockakőre nem találtam követőre
sokan vagyunk egymagamban beszélgetek pont alattam fekszem én is rámragadt a kekszes fétis


2010. november 27., szombat

Mars (minden értelemben)

Az előző bejegyzéskor azt hittem, vége a kálváriánknak, de csak fokozódtak a gondok. Panni robbant le újra (hólyagokkal járó vírus), aztán újra Doni (elkapta a tesójától), és még surranó tolvajok is elloptak jó pár cuccunkat, többek között az összes papíromat (és a gyerekekét...) Erre már nem tudok mit mondani. 

A suliban biztosított az ig.nő, hogy ne aggódjak az esetleges hiányzásaim miatt, ő is anya. De ekkor meg kiderült, hogy Donival nem is lehettem volna bent a kórházban táppénzen, mert Gabi kapja a gyest. Így ez fizetés nélküli szabi. Ahogy az egy hónappal ezelőtti hiányzásom is. A gazdaságis elfelejtett felhomályosítani erről. Naon szeretem érte. (Még jó, hogy a háziorvosom ez utóbbi hétre ad saját jogon táppénzes papírt, így "csak" egy hetet bukunk.) Szóval csak gyűrűznek a gondok. A jóisten is azt akarja, hogy menjünk el innen. Tippeket kérek, hogyan! Vagy - ahogy Korinak is mondtam (köszi még egyszer!) - lőjjön fel valaki a Marsra!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2010. november 19., péntek

HPK és NOK

Mindig azt hittem, hogy grafomán vagyok, mégis olyan nehezen esik leülni a gép elé írni. Nagyon fáradt vagyok. Egy hétig kórházban voltunk Donival, mert a kedves háziorvosa félrekezelte: három (!) antibiotikummal kísérletezett rajta (vizsgálat, értsd labor nélkül), s csak a Heim Pálban (HPK) derült ki, hogy vírusos eredetű a torokgyulladása, nem bakteriális. Meg is egyeztünk Gabival, hogy most váltunk orvost, s a sors is így akarja: elhagyja a körzetünket! Szóval egy hét bennfekvés után hazajöttünk, másnap pihi még itthon a kicsinek (én mentem melózni), csütörtökön bölcsi. Végighányta.... Én is. Valami újabb vírus. Két nap halál után már jól vagyok, Doni egy nap alatt kiheverte. Most lett nagyon elegem - immáron századszorra - Budapestből, ebből a vírusközpontból. Ráadásul a suliban (NOK) is felírtak későnek (4 perccel háromnegyed után értem be, egészkor kezdődik az óra...), anélkül, hogy megkérdezték volna, van-e valami gondom, ami miatt nem értem be időre. Örültem, hogy nem okádtam le az ih-t, de ez senkit sem érdekelt. Hol van a kollegialitás? Börtöntöltelék, veszélyeztetett 100 kilós gyerekekkel harcolunk nap mint nap, s a vezetésnek az a legfontosabb feladata, hogy minket büntessen. Kibuktam. Két hónap alatt annyit öregedtem ebben a suliban, mint 10 év alatt sem, s tessék! Szép tészta. Hát ennyi.

2010. november 2., kedd

...

No, ma részt vettünk a kiállításmegnyitón. Gabi jól meglepődött, aztán a maga módján megdicsért.:) Jó volt látni, hogy 620 pályamű közül az én kis gépemmel elkapott pillanat is bekerülhetett a profik és amatőrök által készített legjobb 100-ba. A facebookon a Gézengúz alapítvány oldalán megtekinthető (B. II. kategória, "Szárnypróbálgatás", "Futkosó" (ez utóbbi került ki)). Ezek után megetettük a gyerekeket a Csirkefalóban, majd húztunk a dokihoz, aki az alvó Donit fel nem ébresztve "láttatlanul" rám hagyta, hogy etessem antibiotikummal, amit Pannitól kölcsönöztem. Tudom, hogy ugyanaz a baja, de én be voltam, hogy mit kapok majd  a felelőtlenségemért, ő pedig jóváhagyta laikus orvoslásomat. Mi van, ha rosszul diagnosztizáltam? És egyébként is, én csak egy aggódó anya vagyok, aki - jelen esetben - tudja, hogy nem árt a szerrel a fiának, de az orvos helyében igen is felkeltettem volna  a kicsit és megvizsgáltam volna. Vagy csak én vagyok ily naiv?!

angina

Itt alszanak a nagyágyon, torokgyulladástól szenvedve az őszi szünet első napján. Gabi a műteremben fagyoskodik, én pedig várom, hogy felébredjenek. El szeretném vinni őket a temetőbe, mert lesz egy kis harangjáték a halottak tiszteletére, de lehet, hogy ezt most ki kell hagynunk. Pedig biztosan szép lesz a sírkert tele gyertyával, fényekkel a kora esti szürkületben. (Utólagos bejegyzés: Nem hagytuk ki, nagyon jó volt!!! Helyei László szavalt  aztán a harangmuzsika! Mécseseket is gyújtottunk: Ady, József Attila, stb.) Az vigasztal csak, hogy Doninál hamarabb észrevettük a lepedéket a torkában, így lopva Panni gyógyszeréből, elkezdtük kezelni. Lehet, hogy a doki leszedi a fejem, de a hosszú hétvége miatt csak kedden tudunk hozzá elmenni. Remélem, nem teszek rosszat Donival. Nagyon remélem. De mindig hétvégére lesznek betegek! Immár egy hónapja gyűrűzik a családban a keh, és rohadtul unom, hogy állandóan döglődünk. Naponta eszünk gyümölcsöt, zöldséget. Szedik a vitamint, Gabi immunerősítőt is, és mégis ki vagyunk dögölve. Hátha a szünet alatt rendbejövünk!
A jó hír viszont, hogy részt vettem egy fotópályázaton, s a képem bekerült a száz legjobb közé. Ezért másodikán kiállítják a Westendben.

2010. október 18., hétfő

Fotópótlás

Tehát egy-két kép, amiket eddig megígértem:


Ezt fontam Dénesnek.

Ezt hímeztem Panninak óvodai jel gyanánt.

Ezt közösen készítettük a picikkel Dénesnek.

És ez az a bizonyos párocska a fotózáshoz a suliban.

2010. október 17., vasárnap

Kiegészítés

Időnként megváltoztatom a blog kinézetét, meg a sóstói kedvenc majmocskámat is lecseréltem egy nyári kenesei vacsorán készült FÉNY-képre :). "Csak a szépre emlékezünk..."

Továbbra is itthon,  a táppénz folytatódik,  mert a doki nem enged mandulagyulladással dolgozni. A gyerekekkel megpróbáljuk a holnapot immáron közösségben. Szerintem jól vannak, bár Gabi még aggódik Panniért. (Sajna, sokszor van igaza.) Mindenesetre nem látszik rajtuk semmi kórság, sokat játszunk, festünk és már nagyon mehetnékjük van. Nekem is jól jönne egy kis egyedüllét:) Apropó festés. Újra tettem fel pár képet a picasawebre (lsd. "Családi album" címszó a linkajánlómban), és visszamenőleg is néhányat ide. Persze még vannak tartozásaim...

2010. október 14., csütörtök

Rövid hírek

Most már két gyerkőccel vagyok itthon: Pannit is utolérte a hurut, megspékelve egy kis fülfájással, hányással. Én is visszaestem, s "végre" Gabi is kezd lerobbani. Ma kollektíve megyünk orvoshoz. Ám ezek az "apró" gondok nem lohasztják le abbéli örömünket, hogy jövőre a szülinapomon Gabinak végre egyéni kiállítása lesz a ferencvárosi pincegalériában!!!!!!! Asszem nem is kérek tőle további ajándékokat.:)