Fotópótlás

Tehát egy-két kép, amiket eddig megígértem:

Ezt fontam Dénesnek.

Ezt hímeztem Panninak óvodai jel gyanánt.

Ezt közösen készítettük a picikkel Dénesnek.

És ez az a bizonyos párocska a fotózáshoz a suliban.

Kiegészítés

Időnként megváltoztatom a blog kinézetét, meg a sóstói kedvenc majmocskámat is lecseréltem egy nyári kenesei vacsorán készült FÉNY-képre :). "Csak a szépre emlékezünk..."

Továbbra is itthon,  a táppénz folytatódik,  mert a doki nem enged mandulagyulladással dolgozni. A gyerekekkel megpróbáljuk a holnapot immáron közösségben. Szerintem jól vannak, bár Gabi még aggódik Panniért. (Sajna, sokszor van igaza.) Mindenesetre nem látszik rajtuk semmi kórság, sokat játszunk, festünk és már nagyon mehetnékjük van. Nekem is jól jönne egy kis egyedüllét:) Apropó festés. Újra tettem fel pár képet a picasawebre (lsd. "Családi album" címszó a linkajánlómban), és visszamenőleg is néhányat ide. Persze még vannak tartozásaim...

Rövid hírek

Most már két gyerkőccel vagyok itthon: Pannit is utolérte a hurut, megspékelve egy kis fülfájással, hányással. Én is visszaestem, s "végre" Gabi is kezd lerobbani. Ma kollektíve megyünk orvoshoz. Ám ezek az "apró" gondok nem lohasztják le abbéli örömünket, hogy jövőre a szülinapomon Gabinak végre egyéni kiállítása lesz a ferencvárosi pincegalériában!!!!!!! Asszem nem is kérek tőle további ajándékokat.:)

Beszámoló

Újra itthon. Most ugyan nem csőtörés miatt, hanem mert Doni beteg. Már megint. Ez a rohadt nyócker repteti a vírusokat. Jó kis hörghurut. Viszont így legalább rend van, mosott ruhák, és ha lesz erőm, még stoppolni is fogok. Harisnyát, Panninak. Telnek a napok rendesen, és mostanában nyugiban. Panni köpi az aranyat ezerrel, nem győzöm megosztani a fészbukon. Ahogy Mónika mondta, "óriási a kiscsaj."

A munkahelyemen egyébként minden halad, B-nek továbbra is Marika néni vagyok, a földrajz tanár, T. hatalmas öleléssel és puszival támadott le múlt héten a bejáratnál, és P. továbbra is utálja a németet Hitler miatt. Ők mind a kedvenc autistáim. Nagyobb konfliktusom még nem volt, csak L-lel, aki cigit sodort az órán és kiment a WC-re, hogy el is szívja azt. Nem engedtem vissza. Érdekes mód, nem örült neki. Egyébként éppen németek voltak vendégeskedni a suliban, így végre értelmesen is tudtam használni a nyelvet, sőt kézműveskedhettem is: fontam kosarat (pontosabban egy kaspót és egy ceruzatartót), és rajzoltam egy székely magyar népviseletes párt, hogy azok fejét kivágva, s az üres helyre másokét bedugva, maradandó emlékfotók készülhessenek a német diákok számára. Fotókat később, ha nem felejtem el. A kézműves napok továbbra is folytatódnak, csinálom az ovis fejdíszeket, Gabi pedig egy lepedőt fest, hogy legyen majd a kicsiknek min megtanulni az élővilág rejtelmeit. Olyan fantasztikus japán stílusú tájképet készít, hogy beájultam. (Azóta kicsit kiszínezte, hogy az ovisoknak is jó legyen...) Meg is egyeztünk, hogy egy hasonlót varázsol a gyerekszoba falára is. Hát hiába, festő a drága! (lsd.kép)

Aktív-krea(k)tív

Jó náthásak vagyunk. Persze Gabi kivétel. A múltkor, amikor a vírus ment végig rajtunk, azt is megúszta. Ebből látszik, kik vannak többet együtt:) Most is hiányzik, de igazoltan: valahol a Balcsinál fest, persze nem művészit, hanem ajtót és ablakot. Valakinek, pénzért. Ezért igyekeztem ezt a hétvégét nagyon aktív pihivel tölteni: tegnap délelőtt játszótér (szétfagytam), délután játszóház (megsültem), ma délelőtt temető (gyűjtögetés - levelek, gesztenye, mogyoró), délutánra pedig kézműveskedést tervezek (festés, ragasztás, vágdosás). A szavazást ezúttal kihagyjuk (mily meglepő...), nem elég kreatív.

Lombos fa véresen

Este nyolc, és én a gépnél ülhetek. Rég volt ilyen. Az iménti percekben végighallgattam, ahogy Doni altatja magát. Egyszer még be is mentem, hogy most már csönd legyen, és csak akkor vettem észre, hogy nem szórakozik, hanem "álomba énekli" magát. Vicces volt. Gabi oda focin, én pedig vérző ujjakkal a klaviatúrán, mert szétvarrtam a kezem. Az oviban felajánlottam, hogy befejezem a jelek kihímzését, amit egy anyuka félbehagyott. Sose használtam gyűszűt, de most muszáj volt beszerezni egyet, szó szerint szétvágta a tű vége az ujjbegyemet. Gabi meglepett eggyel. Annyira kedves volt, hogy nem mondtam meg neki, hogy én is vettem magamnak. De tény, a tőle kapott jobban passzol. Igyekeztem igényes munkát végezni. Természetesen Panni "lombos fája" lett a legaprólékosabban elkészítve: kismadarak fészekben, gyík a fa alatt (Panni mindenáron gyíkot akart), két színű lombkorona és törzs. Töccik. Majd lefotózom.

élményhegyek kisbetűvel

a fészbukon már örömujjongtam, hogy csőtörés van a suliban, hiszen így pár nap szabadságot kaptunk (persze mindent be kell majd szépen pótolni). sajna a picinek légcsőhurutja van, s ugyan jár bölcsibe, jobb, hogy kéznél lehetek, ha komolyodna a dolog. a legfrissebb hír azonban az, hogy voltunk halász jutka koncerten a vígszínházban vasárnap. öröm volt látni a kicsik felszabadultságát: panni a felénél, doni viszont rögtön az elején kikapcsolta a "heti stresszt". volt itt minden, tánc, taps, integetés. többször kell eljutnunk velük ilyen helyre.

s hogy a szép emlékek sokasodjanak a későbbi életünkre, este elmentünk az örökimádás templomba, mert most adták át a róth miksa üvegablakot, aminek az előkészületi munkájában gabi is részt vett. csodaszép. menjetek és nézzétek meg. a gyerekek itt is csodásan viselkedtek, pedig végig kellett várniuk egy misét, és egy kis nyitóműsort is. jól elvoltak a templom előterében. már megint nagyon büszke voltam rájuk is, és persze gabira is.