elmerültem gondolatban leültem a kockakőre nem találtam követőre
sokan vagyunk egymagamban beszélgetek pont alattam fekszem én is rámragadt a kekszes fétis


2010. október 3., vasárnap

Aktív-krea(k)tív

Jó náthásak vagyunk. Persze Gabi kivétel. A múltkor, amikor a vírus ment végig rajtunk, azt is megúszta. Ebből látszik, kik vannak többet együtt:) Most is hiányzik, de igazoltan: valahol a Balcsinál fest, persze nem művészit, hanem ajtót és ablakot. Valakinek, pénzért. Ezért igyekeztem ezt a hétvégét nagyon aktív pihivel tölteni: tegnap délelőtt játszótér (szétfagytam), délután játszóház (megsültem), ma délelőtt temető (gyűjtögetés - levelek, gesztenye, mogyoró), délutánra pedig kézműveskedést tervezek (festés, ragasztás, vágdosás). A szavazást ezúttal kihagyjuk (mily meglepő...), nem elég kreatív.

2010. szeptember 23., csütörtök

Lombos fa véresen

Este nyolc, és én a gépnél ülhetek. Rég volt ilyen. Az iménti percekben végighallgattam, ahogy Doni altatja magát. Egyszer még be is mentem, hogy most már csönd legyen, és csak akkor vettem észre, hogy nem szórakozik, hanem "álomba énekli" magát. Vicces volt. Gabi oda focin, én pedig vérző ujjakkal a klaviatúrán, mert szétvarrtam a kezem. Az oviban felajánlottam, hogy befejezem a jelek kihímzését, amit egy anyuka félbehagyott. Sose használtam gyűszűt, de most muszáj volt beszerezni egyet, szó szerint szétvágta a tű vége az ujjbegyemet. Gabi meglepett eggyel. Annyira kedves volt, hogy nem mondtam meg neki, hogy én is vettem magamnak. De tény, a tőle kapott jobban passzol. Igyekeztem igényes munkát végezni. Természetesen Panni "lombos fája" lett a legaprólékosabban elkészítve: kismadarak fészekben, gyík a fa alatt (Panni mindenáron gyíkot akart), két színű lombkorona és törzs. Töccik. Majd lefotózom.

2010. szeptember 22., szerda

élményhegyek kisbetűvel

a fészbukon már örömujjongtam, hogy csőtörés van a suliban, hiszen így pár nap szabadságot kaptunk (persze mindent be kell majd szépen pótolni). sajna a picinek légcsőhurutja van, s ugyan jár bölcsibe, jobb, hogy kéznél lehetek, ha komolyodna a dolog. a legfrissebb hír azonban az, hogy voltunk halász jutka koncerten a vígszínházban vasárnap. öröm volt látni a kicsik felszabadultságát: panni a felénél, doni viszont rögtön az elején kikapcsolta a "heti stresszt". volt itt minden, tánc, taps, integetés. többször kell eljutnunk velük ilyen helyre.


s hogy a szép emlékek sokasodjanak a későbbi életünkre, este elmentünk az örökimádás templomba, mert most adták át a róth miksa üvegablakot, aminek az előkészületi munkájában gabi is részt vett. csodaszép. menjetek és nézzétek meg. a gyerekek itt is csodásan viselkedtek, pedig végig kellett várniuk egy misét, és egy kis nyitóműsort is. jól elvoltak a templom előterében. már megint nagyon büszke voltam rájuk is, és persze gabira is.

2010. szeptember 12., vasárnap

Beszámoló

Akár hányszor nekikészülök, hogy végre írok, mindig közbejön valami. Most is hamarosan felébrednek a törpök. Ugyanakkor annyi jogos szemrehányást kaptam, hogy muszáj valamit alkotnom. 
Nehéz volt az eddig eltelt időszak: Panni újra nem eszik, csak az állandóan favorizált dolgokat, frusztrált, fél. Kell egy pszichomókus. Az oviban, ahová secperc alatt beszokott, biztosan van. Felkeresem, mert nagyon aggódom érte. Magunkat Gabival rendbe tettük, nem gondolom, hogy itt lehet a hiba. Donát születése is biztosan befolyásoló tényező lehet, de annak már több mint 14 hónapja. Sokat sírok, mert a kedvenceinek is hátat fordít olykor a leányzó...
Ami viszont jó hír, hogy ismét tanárként dolgozhatok: Újpalotán tanítok SNI-s és HHH-s gyerekeket. Nem egy leányálom, de a kihívás érdekes. Jó pár autistám, mutizmusosom, epilepsziásom és hátrányos gyerekem van. Mindenki, akit tanítok, problémás. (Kellett nekem ebből szakdogáznom?!:))
Hogy miért kell nekik németül tanulni? Jó kérdés. Utánaolvasva  a témának azt találtam, hogy az idegennyelv tanulása segíti a személyiségfejlődésüket és tágítja a világukat. Nap mint nap azon agyalok, mit hogyan lehetne megtanítani nekik. Még csak három napja dolgozom, de eddig sikernek könyvelem el ezt a pár órát. A neheze még hátravan.
Gabinál szintén egy fokkal jobbra fordult a világ, hét év után végre teljes állásban van a Madáchban, így nem kell ingáznia, s a fizuja is valamivel több. Lassan jobb lesz minden.
Doni bölcsizik ezerrel: Kati nénit ő is imádja, s viszont. Nagyon hálás vagyok, hogy mindkét gyerkőc jól érzi magát a bölcsi/oviban. Ha nem így lenne, nehezebben menne a visszaállás. Nagyon jó érzés, hogy úgy mehetek dolgozni, hogy ők tényleg jó helyen és jó kezekben vannak.
Hajnalban kelünk, hogy háromnegyed hétkor (legkésőbb) már el tudjak Donáttal indulni. Minden nap nyolckor kezdek, s a suli a 15. kerületben van. A bölcsivel együtt egy óra járás, ami nem is olyan vészes. Hétvégére persze jól elfáradok, de ahogy észrevettem, a picik is, így akkor legalább ők sem kukorékolnak annyira korán. (A fél hét még tűrhető....)
Az angolt egy időre félretettem, amíg teljesen belerázódok ebbe az új pedagógiai helyzetbe, meg még  a magánjaimnak is meg kell találnom a helyet. Nem lesz könnyű, jó párszor fél négyig, háromnegyed háromig órám van. Utána irány a kicsik összeszedése. Estére pedig már nem tudok bevállalni senkit, mert Panniék mellett lehetetlen volna. Még.
Szerencsére jól át tudtuk szervezni az időbeosztásunkat, s Gabi is, ahol csak tud, segít. Nagyon hálás vagyok Neki érte.

Még egyszer bocs mindenkitől, igyekszem többször jelen lenni.

2010. június 18., péntek

Angol

Elkezdtem angolul tanulni. Egy kollégától kértem tanácsot könyv-ügyben, utalványból ki is fizettem 6 és félezret érte, de tuti. Muszáj angolul is tudni, bárhogy is nem akaródzott eddig. A legtöbb németes álláshoz angoltudást is kérnek, úgyhogy nincs más választásom. Azért élvezem a tanulást, sőt. Este VB-alatt tanulgatok, hogy ez így mennyire hatékony, majd kiderül. Még egy könyvet be akarok szerezni, hogy rendes hanganyagom is legyen, aztán nincs is megállj a nyelvvizsgáig.Egy évet adtam magamnak, de ha másfél lesz belőle az sem baj. 
Most sokkal jobban foglalkoztat, hogy még mindig nincs meló kilátásban, a szeptember pedig vészesen közeleg.......

2010. június 15., kedd

vegyesvágott

Panni újra a régi. Döbbenetes, hogy milyen kis dolgokon múlik minden. Gabi reggel velünk tud lenni 20 percet, este egy picivel hamarabb itthon van, és Panni ismét mindenevő! Fantasztikus. Nagyon boldog vagyok. A nevelési stílemen is változtattam, már egyáltalán nem kiáltok rá, ha dühös vagyok, vagy ha századszor kérek valamit, hanem még  a büntit is szép visszafogottan intézem. Gabi is igyekszik, és meg is van az eredménye. Régen nem volt ilyen harmonikus a lakás. Együtt vacsi, néha a reggeli is, csúcs!
Gyereknapon is együtt buliztunk a Kálvária téren, bár olyan nagy szám nem volt, azért Panni megint eltöltött egy negyedórát a tűzoltóautóban, kipróbálta a biciklizést, és festett is. Donira pedig festettek: szép kék kisvirágot.
Most hétvégén pedig elmentünk a Mátyás térre, hogy a gyerekek a Magdolna napok keretében láthassanak bábelőadást, meg kézműveskedhessenek, de ebből aztán csak rugós hintázás lett, mert vagy két órát csúsztak a programok:( Jellemző... Délután ezért elvittem a törpöket a temetőbe, mert ott meg Csend napja volt. Kisvonattal körbejártuk a sírkertet (imádták a kicsik és én is), meglátogattuk a kedvenc szobrainkat. Panni "összebarátkozott" egy új oroszlánszoborral, és már Doni is felismert egy-két emlékművet, amelynek nagy ujjongással adott hangot. Láttunk sakkozókat, hallottuk távolból az egyik vokál-koncertet (mert már mentünk haza), szereztünk temetős hűtőmágnest (kicsit morbid...), és még egy mentőautóba is bekérezkedtünk. Két és fél órát voltunk oda...

2010. június 4., péntek

Pannibaj

No, újra itt. Ma se tanítvány, se semmi. Donó alszik. Pár szót, a legfontosabbakat. Megvagyunk, élünk, de nem túl vidáman, mert Pannival bajok vannak. Kb.1-2 hónapja csak kenyérféléken és főtt tésztán él, nem eszi meg a húst, a zöldségek közül is csak az uborkát. Egyedül a gyümölcsszeretete maradt meg. Mindig is jó evő volt, de mostanra a bölcsiben is bepisil... Hétfőn jön a pszichológus. Szörnyű belegondolni, hogy valamit nagyon elcsesztünk, ha három évesen már külsős segítségre szorul. Gondok vannak itthon persze, az anyagiak, miegymás, de Gabival most új elhatározásra jutottunk: a lehető legtöbb időt próbáljuk négyesben tölteni. Ehhez át kell mindent szervezni a zuhanyzástól a sportig, de nincs mese. A gyerekek mindennél fontosabbak. Hétfőn talán okosabbak leszünk már.