elmerültem gondolatban leültem a kockakőre nem találtam követőre
sokan vagyunk egymagamban beszélgetek pont alattam fekszem én is rámragadt a kekszes fétis


2010. március 5., péntek

Fáraók kincse

Tuti jót röhög magában az Öreg Szakállas: mézesmadzag, mézesmadzag, aztán bele a moslékba. Porig vagyok sújtva. Ma kezembe került egy pár hónapja vett sorsjegy. Annak rendje és majdnem módja szerint lekapargattam: pénz híján csavarral, aminek folyományaként az egyik szám megsérült. 21-esnek véltem. Csak a sorsjegyárusnál derült ki, hogy 24-es. Sejtettem, hogy nem lehet akkora mákom, de a másodperc töredékéig átfutott az agyamon, hogy Gabi végre otthagyhatná Lőrincet, Koriéknak visszaadhatnánk a zsét, letudhatnánk az illetékeket és a diákhitelt, és befejezhetnénk a lakást. Valami nagyon rosszat követhettem el előző életemben. Mindenesetre így nem nyertünk ma 5.000.000-t.
Viszont van egy új tanítványom 3000Ft/90 percért: nem igazi kompenzálás, de valami. Gabi barátosném Anna lánya lesz az áldozat. Várom, kedvelem őt. Nem úgy, mint azt a bogarat, ami a közismerten rossz szempillareflexszel megáldott szemembe repült: több, mint egy órán keresztül szenvedtem. Az Üllői úti Wc-s néni sem tudott rajtam segíteni. Az egyetemtől a klubig félvakon jutottam el, ahol Éva néni egy egyszerű javaslatát megfogadva, rendbe jöttem. Próbáltam én sírni az úton, hogy kijöjjön az a dög, de persze ott nem ment. Miért is nem akkor kapartam le azt az átkozott Fáraók kincsét?!

2010. március 3., szerda

Tulipán és fogak

Hétvégén Gabi tehermentesíteni akart, ezért elvitte a Törpéket a temetőbe sétálni. Doni végigaludta az egészet, úgy hogy még könnyű dolga is volt. Én addig szakdogáztam. (Azóta se...) Amikor hazajöttek, megleptek egy csokor tulipánnal, de Panni is kapott egy szegfűt ... a virágostól. Gyönyörű rózsaszín szépségek voltak. Most már sajna hervad, de a "kertben" cserébe valami kibújt a földből (talán sáfrány), és a cserepesek is újra élnek. Na, azért jók is történnek velünk. Persze, hogy ne legyen minden olyan szép, két napja küszködök a torkommal, szép bariton hangom van, s persze Panni pont ilyenkor kívánja, hogy órákon keresztül olvassunk meséket...
Gabi befejezte a Róth Miksa melót, ezért ma haza tud jönni (remélem), mindenesetre meg szeretném kérni, hogy hozza ő haza Pankát a bölcsiből. Egy kicsit aggódom a lányért, mert éjjel alig aludt: megvárta az apját (negyed tízig gubbasztott az ágyban, és nem bírt elaludni), aztán hajnali háromkor arra ébredtem, hogy mászik át hozzánk (a hálózsák-nélküliség átka:)). Doni is háromszor kelt, egyfolytában szopizni akar. Hiába, a fogzás nagy úr. A jobb egyes felül végre kivágott, órák kérdése a bal, és alul is beindultak a kettesek. Sose lesz vége...

2010. március 2., kedd

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Amint látszik, elkértem a malackát...
Valaki adjon má' munkát, mert beledöglünk! A szuperbruttósítás világa úgy hazavágott minket, hogy csak na! Csak nekünk ilyen szar, vagy mások is szenvednek? Munkát, kenyeret, és hasonlók! Ha kell, már most is visszamegyek melózni, bár Doniért vérzik a szívem. Árva, pici Katicabogár... 
Beadtam a pályázatomat a Főgázhoz oktatási munkatársnak, aztán egy Nomina Kft-hez képzési koordinátornak, aztán egy személyzeti asszisztensi helyre az OVB-hez:), és majd folytatom, ha lesz még olyan hely, ahová megfelelek.
Minden nap a klub után a net az első, hátha van állás. Szorítsatok.
De legalább tavasz van...

2010. február 21., vasárnap

Farsang

Panninak pénteken volt a farsang. Nem tágított a malac-ötlete mellől, így kénytelen voltam megcsinálni. Anyu hozott kellékeket, s egy este alatt elkészült a mű. Pedig még tökös mesét is kitaláltam, hátha meggondolja magát a lány, és marad a már kész tökjelmez mellett, de gondolhattam volna, hogy nem. A mesét minden nap hallgatni akarta (a narancssárga tök lesz a cukkinik és a patisszonok királya...), de nem másította meg tervét.  (Barnabás egyébként bika volt, lehet valami abban a kisfickóban:)
Végül a bulijuk jó volt, s lehet, hogy a jövőheti klubbos farsangon lenyúlom tőle a fület meg az orrot.

2010. február 16., kedd

Szomszédok, fegyver, malacka és katica

Kemény hét volt, az biztos: tele letargiával, egy kis félelemmel, miegymás. Most jól vagyok. Tegnap átruccantak hozzánk a szomszédok egy percre, és éjfélig itt is maradtak. Nagyon élveztük. A gyerekek aludtak, mint  a tej, mi pedig olyan jót beszélgettünk Miklósékkal, mint régen se. Jó, hogy legalább egy ilyen pár van a közelünkben: izgalmasak, kedvesek, szórakoztatóak. Miklós fővilágosító, így élvezet volt újra egy kicsit hallani a filmiparról, Viktória pedig festményőrült, tehát újabb közös pontra bukkantunk. Finom bor, jó társaság. Minden percét imádtam. Hulla fáradtan keltünk fel, de nagyon megérte.
Ránk fért már, főleg azok után, hogy tegnap délben egy olyan utcai veszekedésbe futottam bele Donival, ahol még egy fegyver is előkerült. Hívtam a rendőröket, és kerülő úton jöttem haza. Eléggé kikészültem. Telefonáltam is az önkormányzatnak, hogy élne-e elővásárlási jogával, amennyiben csődöt jelentünk. Sajnos nem. Ott sincs pénz. Más lehetőség után kell néznünk, hogy elmehessünk innen. Anyu ma feljön, és aput is fel szeretném csábítani a hétvégére, hogy átbeszélhessük ezt a helyzetet: több szem, több fül, több agy. Hátha kisütünk valamit.
Közben Gabinak is adódott egy kiállítás-lehetőség Pécsett. Végre valami jó hír.

Más: Panniéknál farsang lesz pénteken. Van egy klassz kis tök jelmeze, de pár napja azzal jött haza, hogy malac lesz. Most ebben fogunk utazni. Nagy nehezen az okát is megtudtam: Barnabás, az egyik szerelme, rendszeresen behoz egy plüss malackát a bölcsibe.. Panni biztosan így próbálja majd elcsábítani:)
Doni katica lesz a klubban, mert hugi felküld egy Emmán már bevált maskarát. Alig várom, hogy elolvadjak a látványtól.

2010. február 8., hétfő

Lángszóró

Naaaaaaaaagyon elegem van Budapestből. Már reggel így ébredtem, sőt, inkább így feküdtem le. Beraktam valami gimiseknek való tingli-tanglit, s úgy lehervasztott a halivúdi hepiend, hogy sírva aludtam el. Ma meg a klub előtt kapcsoltak le valakit a civil ruhások drogért, meg lopásért. El akarok innen tűnni! Gabi is teljes padló Lőrinc miatt: tönkre fog menni. Már gyűlöli az egész tanítást, s félek, hogy teljesen kikészül idő előtt. Ennyi. Most írni sincs kedvem. Ingyen lángszórója nincs valakinek?

2010. február 4., csütörtök

d'Artagnan, a Hóember és a Meló

Most minden napom azzal telik, hogy Donit szórakoztatom, s mellette próbálnék egyről a kettőre jutni az egyetemmel. Egyszerűen képtelenség. Este kilencre olyan hulla vagyok, hogy örülök, ha az ágyat megtalálom. Két napja ráadásul szeretett gyermekem rászokott a félhatos ébresztőre, s mire sikerül visszaaltatnom, már jómagamnak nincs értelme újra álomba szenderülni. Jó oldala, hogy így korán reggel elintézem azt, amit este nem tettem meg: mosogatás, kiteregetés. Mire fél nyolckor kirúgom a piciket, már a ruhájukat és a reggelit is előkészítettem. Így legalább a bölcsibe és a klubba való indulás tehermentesebb. (Alább egy fotó Doniról a klubban.)

Most úgy élünk, mint a három testőr: d'Artagnan késő este fut be és korán reggel távozik, úgyhogy szinte minden rám marad. Minden tiszteletem a gyermeküket/gyermekeiket egyedül nevelő anyáké! A furcsa az, hogy egyre jobban megy, és még nagyon ki sem vagyok bukva, mert Gabi végre alkotói meló miatt nem tud velünk lenni, s nem a kizsákmányoló MIG kedvéért. Jómagam is ott dolgoztam, és aki hithű pedagógus, annak nem kell ecsetelnem, mivel is jár egy gimnáziumi meló. Aki nem ismeri a szakmát, azzal majd szívesen elvitázok egyszer... Azért vasárnap együtt voltunk, s a nagy havat ki is használta Gabi és Panni:
Panni többnyire havat evett és hóangyalkázott, de ha jól láttam az ablakból, egyszer hozzáért a készülő hóemberhez. Hiába, ő inkább dolgoztatni szeret, irányítani. Valami úri dinasztiából kerülhetett ide véletlenül.

Erről jut eszembe: szeptembertől vissza kell mennem dolgozni, csak nincs hova. Reménykedtem, hogy a volt helyemen valaki elmegy szülni, vagy disszidál, vagy valami, de eszük ágában sincs a németeseknek megmozdulni. Vicces lesz munkát találnom. Addig viszont, hogy magamat is jobb kedvre derítsem, elkezdtem diétázni. Panni után is bevált a 90 napos, most is ebben bízom. Zsírleszívásra nincs pénzem:)