Tuti jót röhög magában az Öreg Szakállas: mézesmadzag, mézesmadzag, aztán bele a moslékba. Porig vagyok sújtva. Ma kezembe került egy pár hónapja vett sorsjegy. Annak rendje és majdnem módja szerint lekapargattam: pénz híján csavarral, aminek folyományaként az egyik szám megsérült. 21-esnek véltem. Csak a sorsjegyárusnál derült ki, hogy 24-es. Sejtettem, hogy nem lehet akkora mákom, de a másodperc töredékéig átfutott az agyamon, hogy Gabi végre otthagyhatná Lőrincet, Koriéknak visszaadhatnánk a zsét, letudhatnánk az illetékeket és a diákhitelt, és befejezhetnénk a lakást. Valami nagyon rosszat követhettem el előző életemben. Mindenesetre így nem nyertünk ma 5.000.000-t.
Viszont van egy új tanítványom 3000Ft/90 percért: nem igazi kompenzálás, de valami. Gabi barátosném Anna lánya lesz az áldozat. Várom, kedvelem őt. Nem úgy, mint azt a bogarat, ami a közismerten rossz szempillareflexszel megáldott szemembe repült: több, mint egy órán keresztül szenvedtem. Az Üllői úti Wc-s néni sem tudott rajtam segíteni. Az egyetemtől a klubig félvakon jutottam el, ahol Éva néni egy egyszerű javaslatát megfogadva, rendbe jöttem. Próbáltam én sírni az úton, hogy kijöjjön az a dög, de persze ott nem ment. Miért is nem akkor kapartam le azt az átkozott Fáraók kincsét?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése