Negyvenketten voltunk. Hogy hogy fértünk el egy kis szobában, azt az alábbi fotó hivatott érzékeltetni:

Sok jó ember...fele a földön

Nagyszerű "buli" volt. A gyerkőcök még mindig boldogok. Tesóm itt hagyott kettőt az övéiből, hogy az én kettőm ne csak engem nézzen szilveszterig, úgy hogy megy a játék, zajlik az élet.

Természetesen nem volt biztos, hogy hazajutunk, mert 24-én reggel Doni egy 39,2-es lázzal nyitott (hogy-hogy nem?!), de aztán másnapra elmúlt. Lehet azért, mert akkor is és csak azért is vonatra szálltunk vele. Most egészséges mind a kettő. Élvezik az ajándékaikat, és mi is a miénket. Gabi olyan fülbevaló-kollekciót készített nekem, hogy párját ritkítja. (Szó szerint, mert az egyiket Donát már szét is kapta:) Egy szó mint száz, gyönyörűek! Itt látható rajtam az egyik:

Elsején megyünk vissza szeretett páromhoz és kevésbé szeretett városunkba, mert előbbi már hamarabb visszatért. Szokás szerint apu visszakísér minket vonattal, aztán hétfőn reggel utazik is újra. Nekünk pedig új év, régi munka, új kihívás, s remélem új szerencse!

Boldog Új Évet kívánunk mindenkinek!

                            

Financiális szegénységünk mennyisége a kreativitásunkban mutatkozik meg. Főleg így karácsony táján. Mivel csórók vagyunk, magunk készítette ajándékokkal próbálunk kedveskedni a családnak. Ennek folyományaképp minden szabad percemben szuveníreket gyártok, s szerintem igen sikeresen. Majd az ünnepek után felrakok képeket róluk. Addig nem, nehogy valaki előre megtudja, mit hoz neki a Jézuska. Vagy a Télapó. Mert Panni kőkeményen tartja magát ez utóbbihoz. Tegnap is írt neki levelet, ugyan tegyen má' epres rágót az adventi naptárba, mert ő azt annyira szeretné. Ma így is történt: Luca napra négy gyümölcsrágót talált a tölcsérben, amelyeket azok rendje és módja szerint 10 perc alatt szétrágott. Természetesen egyesével, s mikor végzett az aktuális darabbal, nemes egyszerűséggel kijelentette, tartsam a markom, hagy köpje ki, mert már nincs íze. Nagyon boldog volt, hogy megtanult rágózni, s nem nyelte le egyiket sem. Jómagam nem vagyok a híve annak, hogy ilyen kis korban rágózzon, de egyszer van csak advent, hát legyen. Amúgy -természetesen- beteg. Már fel sem veszem. Délután Gabi felvált, hogy 5 nap után kimozdulhassak egy kicsit. Be kell még szereznem egy-két alapanyagot az ajándékokhoz.

Most azonban mindenkit megörvendeztetek egy Panni verssel:

Esik eső dorombol (!),

nyuszi füle lekonyul.

Dorombol a kiscica,

aludj te is Pannika!

Könnyed változata ugyanez, csak az utolsó sor helyett: "Aludjatok gyerekek!" áll. S mikor így mondja, jókat röhög....

Puszi mindenkinek.

Vírus ajándékba

Doni egy teljes hétig volt tiszta (értsd: vírusmentes), de a bölcsi (vagy Panni ovija) ismét itthonra száműzte. De az is lehet, hogy Mikulás-ajándékba kapta a fertőzést, mert hogy mostanában állandóan télapót látunk. Egy év kihagyással a Madáchba is ellátogattunk bulizni. Nagyon jó volt. Ahogy D.Sz. Krisztának megjegyeztem "Jókat dumáltunk!", merthogy egy szót sem tudtunk váltani. Judittal egy rövid kölcsönös website-tanácsadásra futotta. Hiába, még túl picik a picik, hogy ellegyenek nélkülünk. Fel is vetődött bennem, hogy jövőre nekünk is rendezhetnének Mikulás ünnepséget. Na, szóval Doni valahonnan elkapta a víruskát és most megint itthon marad. Most velem. A doki néni kitalálta, hogy Pankával vesz fel táppénzre, és akkor nem lesznek anyagi gondok belőle. Ez tetszett is, de aztán hirtelen Pancsa is rosszul lett (tök váratlanul), egy óráig nagyon szarul nézett ki, aztán elmúlt. Hogy ez mi volt?! Bár tény, hogy a köhögést ő kezdte hamarabb, és mielőtt hányt volna, beleöntöttem egy adag Normaflort (így kell írni?). Gabi pedig jégkockát szopogattatott vele. Lehet, hogy ez a titok nyitja.

Also holnap holnapután pihi. Még jó, hogy nem adtam le előre a túlórapapírt.