Mars (minden értelemben)

Az előző bejegyzéskor azt hittem, vége a kálváriánknak, de csak fokozódtak a gondok. Panni robbant le újra (hólyagokkal járó vírus), aztán újra Doni (elkapta a tesójától), és még surranó tolvajok is elloptak jó pár cuccunkat, többek között az összes papíromat (és a gyerekekét...) Erre már nem tudok mit mondani. 

A suliban biztosított az ig.nő, hogy ne aggódjak az esetleges hiányzásaim miatt, ő is anya. De ekkor meg kiderült, hogy Donival nem is lehettem volna bent a kórházban táppénzen, mert Gabi kapja a gyest. Így ez fizetés nélküli szabi. Ahogy az egy hónappal ezelőtti hiányzásom is. A gazdaságis elfelejtett felhomályosítani erről. Naon szeretem érte. (Még jó, hogy a háziorvosom ez utóbbi hétre ad saját jogon táppénzes papírt, így "csak" egy hetet bukunk.) Szóval csak gyűrűznek a gondok. A jóisten is azt akarja, hogy menjünk el innen. Tippeket kérek, hogyan! Vagy - ahogy Korinak is mondtam (köszi még egyszer!) - lőjjön fel valaki a Marsra!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

HPK és NOK

Mindig azt hittem, hogy grafomán vagyok, mégis olyan nehezen esik leülni a gép elé írni. Nagyon fáradt vagyok. Egy hétig kórházban voltunk Donival, mert a kedves háziorvosa félrekezelte: három (!) antibiotikummal kísérletezett rajta (vizsgálat, értsd labor nélkül), s csak a Heim Pálban (HPK) derült ki, hogy vírusos eredetű a torokgyulladása, nem bakteriális. Meg is egyeztünk Gabival, hogy most váltunk orvost, s a sors is így akarja: elhagyja a körzetünket! Szóval egy hét bennfekvés után hazajöttünk, másnap pihi még itthon a kicsinek (én mentem melózni), csütörtökön bölcsi. Végighányta.... Én is. Valami újabb vírus. Két nap halál után már jól vagyok, Doni egy nap alatt kiheverte. Most lett nagyon elegem - immáron századszorra - Budapestből, ebből a vírusközpontból. Ráadásul a suliban (NOK) is felírtak későnek (4 perccel háromnegyed után értem be, egészkor kezdődik az óra...), anélkül, hogy megkérdezték volna, van-e valami gondom, ami miatt nem értem be időre. Örültem, hogy nem okádtam le az ih-t, de ez senkit sem érdekelt. Hol van a kollegialitás? Börtöntöltelék, veszélyeztetett 100 kilós gyerekekkel harcolunk nap mint nap, s a vezetésnek az a legfontosabb feladata, hogy minket büntessen. Kibuktam. Két hónap alatt annyit öregedtem ebben a suliban, mint 10 év alatt sem, s tessék! Szép tészta. Hát ennyi.

...

No, ma részt vettünk a kiállításmegnyitón. Gabi jól meglepődött, aztán a maga módján megdicsért.:) Jó volt látni, hogy 620 pályamű közül az én kis gépemmel elkapott pillanat is bekerülhetett a profik és amatőrök által készített legjobb 100-ba. A facebookon a Gézengúz alapítvány oldalán megtekinthető (B. II. kategória, "Szárnypróbálgatás", "Futkosó" (ez utóbbi került ki)). Ezek után megetettük a gyerekeket a Csirkefalóban, majd húztunk a dokihoz, aki az alvó Donit fel nem ébresztve "láttatlanul" rám hagyta, hogy etessem antibiotikummal, amit Pannitól kölcsönöztem. Tudom, hogy ugyanaz a baja, de én be voltam, hogy mit kapok majd  a felelőtlenségemért, ő pedig jóváhagyta laikus orvoslásomat. Mi van, ha rosszul diagnosztizáltam? És egyébként is, én csak egy aggódó anya vagyok, aki - jelen esetben - tudja, hogy nem árt a szerrel a fiának, de az orvos helyében igen is felkeltettem volna  a kicsit és megvizsgáltam volna. Vagy csak én vagyok ily naiv?!

angina

Itt alszanak a nagyágyon, torokgyulladástól szenvedve az őszi szünet első napján. Gabi a műteremben fagyoskodik, én pedig várom, hogy felébredjenek. El szeretném vinni őket a temetőbe, mert lesz egy kis harangjáték a halottak tiszteletére, de lehet, hogy ezt most ki kell hagynunk. Pedig biztosan szép lesz a sírkert tele gyertyával, fényekkel a kora esti szürkületben. (Utólagos bejegyzés: Nem hagytuk ki, nagyon jó volt!!! Helyei László szavalt  aztán a harangmuzsika! Mécseseket is gyújtottunk: Ady, József Attila, stb.) Az vigasztal csak, hogy Doninál hamarabb észrevettük a lepedéket a torkában, így lopva Panni gyógyszeréből, elkezdtük kezelni. Lehet, hogy a doki leszedi a fejem, de a hosszú hétvége miatt csak kedden tudunk hozzá elmenni. Remélem, nem teszek rosszat Donival. Nagyon remélem. De mindig hétvégére lesznek betegek! Immár egy hónapja gyűrűzik a családban a keh, és rohadtul unom, hogy állandóan döglődünk. Naponta eszünk gyümölcsöt, zöldséget. Szedik a vitamint, Gabi immunerősítőt is, és mégis ki vagyunk dögölve. Hátha a szünet alatt rendbejövünk!

A jó hír viszont, hogy részt vettem egy fotópályázaton, s a képem bekerült a száz legjobb közé. Ezért másodikán kiállítják a Westendben.