Végre itthon, ám mégsem lehetek felhőtlenül boldog, mert Doni még mindig erősen náthás, és most már köhög is, Panni pedig val'szín' jól felfázott. Egy hete panaszkodik, hogy csíp a puncija, de nem akkor, amikor pisil, hanem csak úgy, "nyugalmi állapotban". Bevallom, nem mindig hittem, hogy tényleg így van, de figyelgettem, vizsgálgattam őt. Egész máig semmi látható tünet nem volt, ma azonban már vérszerű folyadék volt a bugyijában. A hasát is fájlalja egy hete. Most utánanéztem, a kettő között van/lehet összefüggés. Holnap beszélek a védőnővel, mert keddig biztosan nincs doki. Mindenesetre ma kamillában fürdött, s megfogadom a netes tanácsokat, miszerint igyon jó sokat. Nem akarom, hogy emiatt (miattam?) később komolyabb baja legyen.Viszont, hogy Donit miért nem tudom még mindig rendbe tenni, rejtély.3 hete voltunk az orvosnál (kb.), végigszedte az antibiotikumot, de szinte semmi javulás. Most elkezdtem homeopátiázni, hátha ez meggyógyítja. Kicsi ördögfióka, enni sem tud rendesen, és ma délután nagyon bágyadt volt. Szóval jól indul a húsvéti kikapcs. Igaz ugyan, hogy a vonatút fantasztikus volt: soha nem voltam még ennyire büszke a gyerekeimre. Olvasgattunk, beszélgettünk, kártyáztunk, a picik aludtak is, vagyis minden ideális volt. Semmi hiszti, semmi zokszó. Jó volt anyának lenni! (Még három újságcikkre is futotta!!!)

Itthon pedig a nővérem meglepett minket 6-7 zsák ruhával (turit kellene nyitnunk), amiből jó pár cucc jó rám, és a gyerekeknek is jutott egy halom: öt-hat éves korukig el lesznek látva. Egyedül a cipőkkel nem végeztem még, az holnapra marad. Különszedtem Hugiéknak is vagy három zsákkal, meg az unokahúgomnak is. Sőt Gabinak is csurrant cseppent. Az egyik pulóver tiszta Kurt Cobain-feeling. Drága jó tiniévek! Nem engedem, hogy levegye magáról ezt a csíkos szerelést!:) 

Hát, gazdag az idei nyuszi!