Hosszú idő óta először végre haladtam a szakdogámmal, erre, hogy jól lelkifurdalásom legyen, a másik mentorom is megszólalt a freemailen keresztül, érdeklődve, mi lesz már a másikkal. Őszintén megírtam neki, hogy azzal egy kicsit később szándékszom foglalkozni. Lesz, ami lesz.
Közben így március idusa felé, mintegy forradalmi ajándékként megkaptuk utolsó jegyünket is az előző félévből. Azon gondolkodom, hogy visszaírok a tanárnak, mégis hogyan gondolta ezt. Nem elég, hogy nem tudja bevinni az érdemjegyeket a neptunba, mert az már rég lezárt, de közszemlére teszi a dolgozataink eredményét, s azok szöveges értékelését egy körlevélben. Nem mintha zavarna, hogy mit olvasnak az enyémről a többiek, de mi közöm nekem az övékéhez, vagy fordítva?! Ez már posztgrad.képzés, kérem! Ezek után vicces volt az a felszólító levél a Corvinustól, amiben követelik, hogy fizessem már be a tandíjat, különben törölnek a névsorból. Kész őrület: két éve járok ide, minden félévet diákhitelből finanszírozok, ami mindig egy hónap késéssel érkezik az egyetemekhez. Tavaly el akartam a Corvinussal intézni, hogy a Diákhitelközpont egyenesen hozzájuk utalja a pénzt, de azt mondták, hogy még csak most csatlakoztak ehhez a rendszerhez, így nem tudják, milyen papírt is kellene ez ügyben kitöltenem, vagyis hagyjuk a fenébe, fizessek, amint megjön a lé, mint mindig. Most meg kibuknak 10 nap késésre. (A diákhitelt 15-én utalják...) Írnom kell nekik egy szép levelet, hogy ne zárjanak ki. Nagyon jó kis levél lesz, csak legyen rá időm! Ha én volnék az egyik Lumnitzer, és nem kajában, hanem egyetemben utaznék, most klassz kis kritikát jelentetnék meg egy újságban. Ennyit a suliról.
Gázabb, hogy Doni ma elég rosszul volt: egy kis láz, egy kis hányás, rengeteg orrváladék (csak hogy ne legyek gusztustalan). Nem győztem szívni az orrát, ő meg nem győzött sírni emiatt. Estére jobban lett, főleg mikor kimondtam a varázsigét: "Apa és Panni mindjárt itthon lesznek!" Rögtön rávágta, hogy "ADA", én pedig annak rendje és módja szerint elolvadtam.
Az új tanítványt is a nátha ellenére mosollyal és érdeklődéssel fogadta, ezért újdonsült diákom - rendőri nyelven nevezzük csak J.Barbarának - néha elveszítette a fonalat, olyan szemtelenül édesen és lázasan (!:)) nézte őt Donát. Asszem Barbival is jól megleszünk. Eddig megérte őt bevállalni.
