elmerültem gondolatban leültem a kockakőre nem találtam követőre
sokan vagyunk egymagamban beszélgetek pont alattam fekszem én is rámragadt a kekszes fétis


2010. február 21., vasárnap

Farsang

Panninak pénteken volt a farsang. Nem tágított a malac-ötlete mellől, így kénytelen voltam megcsinálni. Anyu hozott kellékeket, s egy este alatt elkészült a mű. Pedig még tökös mesét is kitaláltam, hátha meggondolja magát a lány, és marad a már kész tökjelmez mellett, de gondolhattam volna, hogy nem. A mesét minden nap hallgatni akarta (a narancssárga tök lesz a cukkinik és a patisszonok királya...), de nem másította meg tervét.  (Barnabás egyébként bika volt, lehet valami abban a kisfickóban:)
Végül a bulijuk jó volt, s lehet, hogy a jövőheti klubbos farsangon lenyúlom tőle a fület meg az orrot.

2010. február 16., kedd

Szomszédok, fegyver, malacka és katica

Kemény hét volt, az biztos: tele letargiával, egy kis félelemmel, miegymás. Most jól vagyok. Tegnap átruccantak hozzánk a szomszédok egy percre, és éjfélig itt is maradtak. Nagyon élveztük. A gyerekek aludtak, mint  a tej, mi pedig olyan jót beszélgettünk Miklósékkal, mint régen se. Jó, hogy legalább egy ilyen pár van a közelünkben: izgalmasak, kedvesek, szórakoztatóak. Miklós fővilágosító, így élvezet volt újra egy kicsit hallani a filmiparról, Viktória pedig festményőrült, tehát újabb közös pontra bukkantunk. Finom bor, jó társaság. Minden percét imádtam. Hulla fáradtan keltünk fel, de nagyon megérte.
Ránk fért már, főleg azok után, hogy tegnap délben egy olyan utcai veszekedésbe futottam bele Donival, ahol még egy fegyver is előkerült. Hívtam a rendőröket, és kerülő úton jöttem haza. Eléggé kikészültem. Telefonáltam is az önkormányzatnak, hogy élne-e elővásárlási jogával, amennyiben csődöt jelentünk. Sajnos nem. Ott sincs pénz. Más lehetőség után kell néznünk, hogy elmehessünk innen. Anyu ma feljön, és aput is fel szeretném csábítani a hétvégére, hogy átbeszélhessük ezt a helyzetet: több szem, több fül, több agy. Hátha kisütünk valamit.
Közben Gabinak is adódott egy kiállítás-lehetőség Pécsett. Végre valami jó hír.

Más: Panniéknál farsang lesz pénteken. Van egy klassz kis tök jelmeze, de pár napja azzal jött haza, hogy malac lesz. Most ebben fogunk utazni. Nagy nehezen az okát is megtudtam: Barnabás, az egyik szerelme, rendszeresen behoz egy plüss malackát a bölcsibe.. Panni biztosan így próbálja majd elcsábítani:)
Doni katica lesz a klubban, mert hugi felküld egy Emmán már bevált maskarát. Alig várom, hogy elolvadjak a látványtól.

2010. február 8., hétfő

Lángszóró

Naaaaaaaaagyon elegem van Budapestből. Már reggel így ébredtem, sőt, inkább így feküdtem le. Beraktam valami gimiseknek való tingli-tanglit, s úgy lehervasztott a halivúdi hepiend, hogy sírva aludtam el. Ma meg a klub előtt kapcsoltak le valakit a civil ruhások drogért, meg lopásért. El akarok innen tűnni! Gabi is teljes padló Lőrinc miatt: tönkre fog menni. Már gyűlöli az egész tanítást, s félek, hogy teljesen kikészül idő előtt. Ennyi. Most írni sincs kedvem. Ingyen lángszórója nincs valakinek?

2010. február 4., csütörtök

d'Artagnan, a Hóember és a Meló

Most minden napom azzal telik, hogy Donit szórakoztatom, s mellette próbálnék egyről a kettőre jutni az egyetemmel. Egyszerűen képtelenség. Este kilencre olyan hulla vagyok, hogy örülök, ha az ágyat megtalálom. Két napja ráadásul szeretett gyermekem rászokott a félhatos ébresztőre, s mire sikerül visszaaltatnom, már jómagamnak nincs értelme újra álomba szenderülni. Jó oldala, hogy így korán reggel elintézem azt, amit este nem tettem meg: mosogatás, kiteregetés. Mire fél nyolckor kirúgom a piciket, már a ruhájukat és a reggelit is előkészítettem. Így legalább a bölcsibe és a klubba való indulás tehermentesebb. (Alább egy fotó Doniról a klubban.)

Most úgy élünk, mint a három testőr: d'Artagnan késő este fut be és korán reggel távozik, úgyhogy szinte minden rám marad. Minden tiszteletem a gyermeküket/gyermekeiket egyedül nevelő anyáké! A furcsa az, hogy egyre jobban megy, és még nagyon ki sem vagyok bukva, mert Gabi végre alkotói meló miatt nem tud velünk lenni, s nem a kizsákmányoló MIG kedvéért. Jómagam is ott dolgoztam, és aki hithű pedagógus, annak nem kell ecsetelnem, mivel is jár egy gimnáziumi meló. Aki nem ismeri a szakmát, azzal majd szívesen elvitázok egyszer... Azért vasárnap együtt voltunk, s a nagy havat ki is használta Gabi és Panni:
Panni többnyire havat evett és hóangyalkázott, de ha jól láttam az ablakból, egyszer hozzáért a készülő hóemberhez. Hiába, ő inkább dolgoztatni szeret, irányítani. Valami úri dinasztiából kerülhetett ide véletlenül.

Erről jut eszembe: szeptembertől vissza kell mennem dolgozni, csak nincs hova. Reménykedtem, hogy a volt helyemen valaki elmegy szülni, vagy disszidál, vagy valami, de eszük ágában sincs a németeseknek megmozdulni. Vicces lesz munkát találnom. Addig viszont, hogy magamat is jobb kedvre derítsem, elkezdtem diétázni. Panni után is bevált a 90 napos, most is ebben bízom. Zsírleszívásra nincs pénzem:)